A Magyar Rákellenes Liga rendezvényén a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) ajánlásait hallhattuk a rákhoz kötődő tévhitekről, valamint szakmai prominensek tartottak előadást a prosztatarákról, a petefészekrákról és a szájüregi rákokról február 3-án, a Rák Világnapját megelőző délelőttön.
Prof. dr. Simon Tamás, a Magyar Rákellenes Liga elnöke mindenekelőtt felelevenítette a tavaly megfogalmazott tévhiteket – a rák nem csak egészségügyi probléma, nem elsősorban az idősek és a gazdag ország lakóinak a betegsége, nem azonnali és egyértelmű halálos ítélet és nem elkerülhetetlen sorscsapás – majd az ideiekre tért.
Nem szükséges beszélnünk a rákról? De igen. 
A rák az emberiség egyik legfontosabb problémája, össztársadalmi ügy, amely azért is nyomja szinte elviselhetetlen súllyal az egyén és a társadalom vállát, mert nem beszélünk róla.
Ha tabuként kezeljük a témát, a rák elkerülésének lehetőségeit sem tudatosítjuk, elhallgatjuk a korai felismerés jelentőségét és a gyógyítás eredményeit, és így a lakosság nem is fogja igényelni a megelőzés, a felismerés és a gyógyítás szabályait. Az idő előtti veszteségek és az elkerülhető mértékű szenvedés az ára annak, hogy mind az egyén, mind a társadalom – ezen belül a kormányok – felelősségét kimondjuk és komolyan vegyük-vetessük.
Nincsenek jelei és tünetei a ráknak? A legtöbb esetben vannak.
Sokszor vannak olyan gyanújelek, amelyeket az embernek önmagán észlelve érdemes orvoshoz fordulnia, mert ezer más ok mellett akár rák tünetek is lehetnek.
Gyanújelnek minősülő panaszok: “indokolatlan fogyás, nyelési nehézségek, duzzanat a mellben vagy más testrészeken, seb, fekély, ami nem gyógyul, anyajegyen, szemölcsön látható elváltozások, a székeléssel és a vizeléssel kapcsolatos változások, nem múló köhögés, rekedtség láz nélkül, vérzés szokatlan helyen és időben, váladékfolyás.”
Emellett rendszeresen át kell az embernek tapintania saját heréit, melleit, és bele kell néznie szájüregébe is. Aki elmúlt 50 éves, az egyébként is jól teszi, ha rendszeresen kivizsgáltatja magát – nem betegséget keresve, hanem egészségének megőrzése céljával.
Semmit sem tehetünk a rák ellen? Tehetünk.
Igaz, ezzel nem feltétlenül kerüljük el, de bizonyosan csökkentjük kockázatát, hiszen a legtöbb onkológiai kórkép több kockázati tényező együttes bekövetkezte miatt alakul ki a szervezetben. Vannak olyan rizikófaktorok, amelyeket nem tudunk befolyásolni – pl. a genetika, vagy sokszor a szociális környezet – de olyanok is vannak, amelyekre normális körülmények között hatással lehetünk. A Nemzetközi Rákellenes Unió a következőket sorolja fel:
- Ne dohányozz!
- Mozogj többet!
- Ne hízzál el!
- Egyél minden nap friss gyümölcsöt, zöldséget!
- Kevesebb alkoholos italt igyál!
- Óvakodj a napon, szoláriumban történő leégéstől!
- Ismerd és kerüld a rákot okozó anyagokat!
- Igényeld a védőoltást a vírus okozta rákokkal szemben!
- Vegyél részt a korodnak és nemednek megfelelő rákszűréseken:
- 25-65 éves nők háromévente nőgyógyászati rákszűrésen
- 35-65 éves nők kétévente mammográfiás mellrákszűrésen
- 50-70 év közötti nők és férfiak vastagbélrák szűrésen
- 50 év feletti férfiak prosztatarák szűrésen
- 50 év feletti nők és férfiak általános egészségügyi szűrésen is vegyenek rendszeresen részt
Él olyan ember a földön, akinek nincs joga a rákellenes egészségügyi ellátásra? Nem!!!
“Mindenkinek alapvető joga, hogy a megfelelő egészségügyi ellátáshoz hozzájuthasson” – áll a Nemzetközi Rákellenes Unió kiáltványában. A jog mellé azonban a lehetőségeket is meg kell teremteni – folytatják a nemzetközi munkát folytató szakemberek. Az orvostudomány ma már sok esetben többre képes, mint amit az egészségügyi rendszerek vállalni tudnak, ezért az egyénnek, a közösségnek, a döntéshozóknak és a médiának egyaránt tudnia kell ezekről a lehetőségekről! Az államigazgatás feladata, hogy legyen stratégiai célkitűzése és megvalósítható taktikai lépéseket tegyen a rák visszaszorítására! Ahogyan az UICC munkatársai fogalmaznak: “Legyen kiépített ellátóhálózat, és abban a szakmai szabályok szerint mozogjon a rákbetegséggel élő ember. Bővítsük a kapacitásokat és tartsuk meg a szakképzett munkaerőt!”
Összegezve: “Tudjunk többet róla, tegyünk többet ellene! Együtt a rák ellen!
