Veled maradok! címmel jelent meg dr. Belső Nóra pszichiáter új könyve a párkapcsolatokról. Egymás társaként élni egy életen át elhatározás kérdése, aminek első lépcsője a tudatos párválasztás, valamint az, hogy elfogadjuk: a szeretet és a szenvedés kéz a kézben járnak, és együtt segítik a kapcsolatok mélyülését.

Megtelt a Mammut Libri kávézója december 9-én, sokan voltak kíváncsiak Belső Nóra könyvbemutatójára. Ennek oka lehet az is, hogy a szerző nem most debütált párkapcsolati szakemberként: két kötete jelent már meg a témában az Utak egymáshoz és az Utak egymástól c. művek. A pszichiáter szakorvos „autodidakta” módon képezte magát ezen a területen, illetve munkája során óhatatlanul rengeteg tapasztalatot szerzett, hiszen a pánikbetegség, a szorongás és egyéb mentális zavarok hátterében nagyon sokszor magánéleti válságok húzódnak meg, amelyek felderítése nélkül a tünetektől sem lehet tartósan megszabadulni.

Dolgozni kell, mert kell. De érdemes!
Hogyan éljünk együtt, kitartóan, szeretetben? Lehet, hogy a témáról nem lehet már sok újdonságot mondani – ahogyan Belső Nóra is írja bevezetőjében – viszont minden párnak nap mint nap új feladatokat kell megoldaniuk annak érdekében, hogy együtt maradjanak, és kapcsolatuk változásai pozitív irányba mutassanak.
A világon minden változik, így kapcsolataink és mi magunk is – mást vár az ember, 20-, 40 vagy 60 évesen párjától – mondta a szerző a könyvbemutatón. De nem is csak éveink számán múlik, hogy melyek a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy valakivel boldogan élhessünk – függ ez attól is, hogy milyen korba, kultúrába születtünk, milyen mintákat láttunk otthon, hogyan neveltek bennünket, mely társadalmi réteg tagjaként éltük le életünk kezdeti szakaszát, stb.  Belső Nóra könyvében a megelőzésre helyezi a hangsúlyt – így nagyon fontos olvasmány ez a még párválasztás előtt álló fiatalok számára – de nem kizárólag nekik szól a tanulmány, hiszen a tartós együttlét feltételeinek elemzésén túl a szerző tanácsokkal is ellátja az olvasót arra vonatkozólag, hogy mit lehet tenni és mit érdemes elkerülni az együttélésben, ha komolyan gondoljuk a dolgot. Ezen a ponton pedig el is érkeztünk az első, és egyben örökre szem előtt tartandó feltételhez: Gondoljuk komolyan!

Bajok pedig jönnek
Tény, hogy mai „instant” világunkban egyre kevesebb időt és energiát szánunk arra, hogy ha valami elromlott, azt megjavítsuk – vélekedik a pszichiáter. Egy hosszútávú kapcsolatban idővel mindenképp adódnak testi és lelki bajok, nehézségek, így aki erre nem számít, vagy akinek a kitartása éppen az első felhő megjelenéséig datálódik, az nem fogja megérteni, hogy milyen előnyei lehetnek annak, ha két ember valóban egy életen át együtt marad. Ezeknek az értékeknek a megszerzéséért azonban mindenképpen dolgozni kell. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden kapcsolat megmenthető, de ahol mindkét fél ezt akarja és készek harcolni egymásért, ott nagy valószínűséggel a siker sem marad el.
Kultúránkban persze mindez különösen nehéz lehet, hiszen az olyan fogalmak, mint az elköteleződés, felelősségvállalás lassan már el is veszítik jelentőségüket – sokaknak talán el kéne magyarázni, hogy mit is jelentenek ezek a szavak – hívja fel a figyelmet az író. Ráadásul a régi mintákat is nehéz lemásolni, megint csak azért, mert megváltozott a világ az elvárások szempontjából is. Régen sem volt több pár boldog, csak kevésbé volt elfogadott a válás. A cél nem is a társas boldogtalanság másolása lenne, hanem a tudatosan adott és megélt boldogság keresése és megélése, mindig az adott helyzetben, az adott pillanatban.

Női sorsok alakítói: a nők
A könyvben szóba kerülnek a nemi szerepek is.  Patriarchális társadalom a miénk, ezt el kell fogadni – írja valahol Belső Nóra, amire a könyvbemutatón beszélgetőpartnere, Mörk Leonóra (író, újságíró) rá is kérdezett. Az „elfogadás” a jelen pillanatra vonatkozik, ez a kiindulás, amiből építkezhetünk, amit meg is változtathatunk, ha akarunk – magyarázta Belső Nóra. Rajtunk múlik (normál esetben), mi lesz életünkkel, szabad a pálya, a jelen pillanatot azonban mindig el kell fogadni ahhoz, hogy onnan tovább léphessünk. A nőknek meg kell találniuk saját útjukat – van, akinek ez sikerül, és van, aki leéli úgy az életét, hogy szenved – zárta a gondolatot.
A kötetben elképzelt jelenetekkel mutatja be Belső Nóra azt is, hogy a viták, a beszélgetések hogyan terelhetőek jó irányba. „A végszavamra jön a válasz, így én is irányítom, hogy válaszként mit mondanak nekem” – ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal gondolkodtatja el a szerző olvasóját. A remek stílusú szöveget íróktól, filozófusoktól, egyéb gondolkodóktól származó idézetek is tarkítják, Belső Nóra itt-ott ily módon támasztja alá mondanivalóját.

Az idősebb korosztály nehézségei
Az idősebb korosztályok jellemző problémáira is választ keres Belső Nóra. Együtt megöregedni nem könnyű, 50 és 60 év felett olyan életfeladatokkal találhatja szembe magát az ember, amelyek akár alá is áshatják évtizedek óta fennálló párkapcsolatát. Az említett életfeladatok egyik legnehezebbike éppen az addigi életfeladatok búcsúztatása.  A gyerekek már kirepültek – talán már az unokák is – a munka, amelyben jó esetben az ember kiteljesedett – véget ér, és a nő is, a férfi is más elvárásokkal találkozik: hogy a hölgyeket vegyük példának, képzeljünk el egy sikeres asszonyt, akinek minden perce be volt osztva szellemi tevékenységekkel, szervezéssel, stb., majd egyszer csak azzal szembesül, hogy mosásnál és főzésnél nemigen vár tőle mást környezete. A nyugdíjas éveiket töltő párok saját nehézségeik mellett egyik napról a másikra összezárva találják magukat házastársukkal a nap 24 órájában, és bizony előfordulhat, hogy úgy érzik: egymás agyára mennek. Fontos, hogy a fiatalok ellássák a szülőket, illetve a nagyszülőket feladatokkal – tanácsolja Belső Nóra – mert ezzel segíthetik őket abban, hogy új dimenziójukban is megtalálják a helyüket – és egymást.
„Fogadjuk el, hogy aki szeret, néha szenved, és előzzük meg a szétválást: válasszunk tudatosan!” – foglalta össze Belső Nóra egy mondatban legfontosabb üzenetét.

(RA)