A Parkinson-kór az Alzheimer-kórhoz hasonlóan lassan előrehaladó, degeneratív idegrendszeri betegség. Az agyban a finom mozgásokat irányító bazális ganglionok mennek tönkre, és csökken a fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődése is. A folyamat kiinduló oka legtöbbször ismeretlen. Valószínűleg több tényező együttesen felelős a károsodásért, genetikai okok, környezeti ártalmak, sőt vírusok is szerepet játszhatnak benne. A Parkinson kór az ún. extrapyramidális (nem akaratlagos) mozgászavarok egyik formája.

Négy legfontosabb tünete a remegés (tremor), ami végtagokban, arcon jelentkezhet; az izomfeszülés (rigiditás) a végtagokban és a törzsizomzatban; a mozgások meglassulása (bradykinesia); és az egyensúlyzavar. A tünetek nem mindenkinél egyformán jelentkeznek. Sok esetben a remegés a vezető tünet, máskor ez csak kis fokban jelentkezik, vagy egyáltalán nem. Kezdetben bizonytalan fájdalmak, fáradtság, a mindennapi aktivitás csökkenése jelentkezhet, ami könnyen összetéveszthető „reumával” vagy depresszióval. Később megváltozik a járás, apróléptű, csoszogó jellegűvé válik, a karok együttmozgása eltűnik. Nehéz lehet az indulás, fordulás, vagy a hirtelen megállás. A mozgásszegénység a mimika és a személyiségre oly jellemző gesztikuláció elszegényedésében is megmutatkozik. Igen jellegzetes az izmok merevsége. A kéz finomabb mozgásai is romlanak idővel, megváltozik az írás (apró betűk), amit tovább ront a betegségre szintén jellemző végtagremegés. A remegés akkor a legerősebb, amikor a végtag pihen, nyugalomban van (=nyugalmi tremor), célmozgásra csökken, vagy eltűnik. A betegség előrehaladottabb stádiumában nagy veszélyt jelent az egyensúly megőrzésének nehézsége. Az eséseket nem előzi meg szédülés: a beteg a finom, - egészséges embereknél automatikus – korrigáló és védekező mozgások hiányában veszti el egyensúlyát.

A gyógyszeres kezelés célja a dopamin pótlása, ami alapvetően történhet dopaminhatást kifejtő gyógyszerek (dopaminagonisták) és a dopamintermelés előanyagát jelentő levodopa segítségével. Gyógyszeres kezeléssel a tünetek több éven keresztül karbantarthatók. Azonban a tartós levodopa-alkalmazás is kivált mellékhatásokat – például a jó és a meglassult állapot váltakozását (fluktuáció), túlmozgásokat (diszkinézia) –, amik az életminőséget jelentősen ronthatják. Ilyenkor bizonyos esetekben a műtéti kezeléstől várható további javulás. Kezelésben ezen kívül fontos szerepet játszik a gyógytorna, a fizikoterápia is. Jól bevált a Pető-féle konduktív, életmód-terápia. A fokozódó nyelési nehézségek miatt étrendi kiegészítőket és székletlágyítókat is adnak. Folynak kísérletek emberi embrióból vett dopamin termelő idegszövet agyba ültetésével is.