Dél elmúlt, s én csöndben dolgozom a lakásban. Adry alszik! Ne ébresszük fel! Megérkezik Lilla, a nagyi. Ő harsány. -Nem kell csendben lenni! Hadd ébredjen fel! Hajnalig ül a neten és ilyenkor nem bír felkelni. Azt mondja fél aludni a sötétben, pedig itt nincs mitől féljen! Mindenki szereti!
Mar 22 éves felnőtt. Minden hónapban bepánikol. Olyankor reszket és képtelen bármire. Kihívjuk a mentőt, s az beviszi a kórházba. Ott adnak neki injekciókat és másnap hazaengedik. Először 3 éves lehetett, amikor beszélni kezdett. Az oviban napokig csak ült, nézett maga elé és nem reagált semmire. Hiába hívták az óvonők, mint aki nem lát csak néz, nem hall semmit. Éppen mentümk az oviból haza. Barátaim is ott ültek az autóban. Egyszercsak megszólalt: “Babau betörte az ajtót és bumm,bumm. A bácsi elesett. Anya odament hozzá, de ő nem kelt fel. Babau üvöltött anyával és bántotta. Folyt anya vére. Aztán fogta babau a bácsit és felcipelte a vállára. Elvitte. Aztán anyát is. Alig bírta. Minden csupa vér volt. “Hogyan emlékezhet rá egy gyermek, amikor csak 18 hónapos volt, amikor megölte az édesapja lányomat Gyöngyit- az ő anyukáját- és Gyöngyi férjet? Gyöngyi gyönyörű lány volt. Nezd itt a fényképe szemben a lépcsővel. -Valóban gyönyörű és csínos volt. -Igen.A ferfiak mind utanna néztek. Babau borzasztóan féltékeny volt. Sokszor összeverte úgy, hogy mindene kék-zöld lett. Olyankor nem mehetett ki a házból, de nem is tudott volna, hisz a szemei is összedagadtak. Végül elváltak. Babau legjobb barátja vigasztalta és védte a vadállat exférjétől.
Összehazasodtak. Végre egy kicsit boldog lehetett. Babau sokszor fenyegette. Megmondta előrre, hogy meg fogja ölni. A rendőrök elvitték és eltiltották a városból, de ő továbbra is fenyegette. Éppen telefonon beszélgettünk azon a napon, amikor mondta, hogy ismét itt van es üvöltve fenyegeti az ablak alatt. Gyöngyi nem félt és nem vette komolyan Babau fenyegetéseit. Az ajtót egy rúgással betörte. A férjét azonnal lelőtte, majd kezdte űtni és kínozni őt. 4 óra hosszát szenvedett a lányom, mire meghalhatott. Teste megcsonkitva, összevagdalva számtalan szúrástól. A testeket kivitte a furgonjaba és az előre kiásott gödörbe szállitotta. Mindez Adry, a gyermekük szeme láttára. Azonnal ruhát cserélt és sietett a közeli mexikói határhoz. A mexikói határőröknek tűnt fel ideges viselkedese és vizsgálni kezdték furgonját. A vérnyomok meg frissek voltak a raktérben. Halálra itélték, de nem hajtják végre, mert kértem.
Csak koporsóban szabadulhat börtönéből. Néha átszállítják más börtönbe, hogy a kivégzés reményét ébren tartsák benne. Tudod, nem minden államban hajtanak végre halálos ítéletet. Adry látni szeretné az apját, de én nem akarom. 20 éve történt, de én minden éjszaka róla álmodom. -szeme mélyenülő ráncai igazoljak panaszát. -Hogyan engedhetném ahhoz a gyikoshoz? Mit mondhatna kisunokámnak?! …Lilla nem bizik a pszichológusokban. -Azok csak leültetnek és kérnek, hogy mondjam. Semmit nem szólnak, semmit nem segítenek. Kisunokámon sem segítenek. Tudod én korán kelő vagyok. Minden hajnalban 4-kor kelek. Sosem alszom vissza az utn. Rágen nem igy volt, de akkor fiatal voltam…. Ha mély verembe esel, talán van valaki, aki segítő kezet nyújt, de ha te nem bízol a segítőkéz erejében, jószándékában, az képtelen kihúzni, bármennyire is szeretne.
