50 éves vagyok, 26 éves voltam, mikor megbetegedtem. Először hangokat kezdtem hallani, olyanokat, amik nem valósak, és ez megváltoztatta az életemet. Csak ezekre a hangokra figyeltem, ami annyira legyengített, hogy egy idő után már nem tudtam beszélgetni sem a családtagokkal. Álmomban nagy zúgást hallottam a fejemben, és már csak arra emlékszem, hogy a kórházban ébredtem fel. Később tudtam meg, hogy a pszichiátriára kerültem. Négy éven át, minden évben bekerültem a kórházba, ahol elektrosokkos kezelést kaptam. A betegségem skizofrénia volt, a depresszió később alakult ki, együtt a pánikbetegséggel. Még fiatal voltam, nem is hallottam hasonló betegségről, nem is tudtam mit jelent. Később tudatosult bennem, hogy ez elmebetegség. Nagyon elkeseredtem , de kezdetben jól gyógyultam, nem tudtam, hogy ez vissza-visszatérő betegség. sajnos nálam is gyakoriak lettek később a visszaesések.

Az életvidám fiatal lányból hirtelen saját maga árnyéka lett, és 24-25 éven keresztül kínlódtam a betegségemmel. amiért írok róla az azért van, mert sikerült megnyugodnom, és napról napra, lépésről lépésre sikerült kialakítani azt az életvitelt, amivel ma már boldogan élek. Ami ebben segített, az elsősorban a család, ők mindenben mellettem voltak. Rájöttem, ha meg akarok gyógyulni, csakis magamban kell összhangot teremtenem, hiába segítenek mások is, egyedül kell megbírkóznom a betegségemmel. Hosszú volt az út, de mindenkit arra biztatok, hogy nem szabad feladni, mindig küzdeni kell, és egyszer csak beindul a változás, a gyógyulás. Észre kell venni azokat a jeleket, amik az új életmódot segítik, és ki is kell használni a lehetőségeket, mert különben eltelik úgy az életünk, hogy csak szenvedünk. én az a típus voltam, aki magába fojtja a gondjait, nem beszéltem a betegségemről csak a szűk családon belül. Ez később megtérült, mert tulajdonképpen kívülről nem látszott, hogy valami bajom van, csak én vívtam magamban a kemény csatát a skizofréniával. Most is kell gyógyszert szednem, de tudom kezelni a betegségemet, szívesen megosztom majd mindenkivel, hogyan is sikerült gyógyulnom és teljesebb életet élnem. Így utólag visszagondolva már nem haragszom azért, hogy beteg lettem, sokat tanultam belőle, és most már sikerül a fejlődés útjára lépnem.

Még előttem van remélem még legalább annyi, mint amennyit eddig éltem, már azon munkálkodom, hogyan tegyem teljessé a mindennapjaimat. Kegyetlen betegség tud lenni akár a skizofrénia, akár a depresszió, de a pánikbetegség sem válogat. Ha nem fordulunk időben orvoshoz, kezelhetelené válik, és csak rosszabbodik az állapot. Én most már a tökéletes egészséget célozom meg, mindent megszüntetek magam körül, ami káros a további fejlődésemhez. A gyógyulás titka a tevékenykedés, a mozgás, a napfény, levegő és mindaz, ami hozzátartozik az egészséges életvitelhez. Én kezdetben csak feküdtem az ágyban, képtelen voltam bármit megcsinálni, annyira elhanyagoltam magam, hogy egyáltalán nem törődtem magammal. Hosszú-hosszú évek kellettek, hogy rá tudjam venni magam arra, hogy elkedjek végre tenni valamit a gyógyulásomért. A másik titok a gyógyulásomban az a hit volt, hogy bíztam benne, hogy egyszer csak minden jóra fordul és teljes életet élhetek. Különböző fóbiák is tarkították a betegségemet, ezeket egyesével ki kellett gyomlálnom, ami úgy sikerült, hogy szembenéztem a félelmeimmel, és ahol kellett segítséget is igénybe vettem. Mindenkinek joga van az élethez, ezért arra kell törekedni, hogy ezt az életet egészségben éljük le. Én jelenleg tünetmentes vagyok, amit nagyban köszönhetek az engem kezelő orvosoknak is és annak is, hogy rendesen szedtem mindig a gyógyszereket, minden káros szenvedélyemtől már régen megszabadultam, így sokkal egyszerűbb és főleg megnyugtatóbb élni. A harmadik titok abban volt, hogy célokat tűztem ki mindig magam elé, és ezeket egytől egyig, szépen sorban meg is valósítottam. Nem volt szabad nagy célokat kitűznöm magamnak, nehogy kudarc érjen. Majd jöttek a sikerélmények, amik szintén segítették a gyógyulást.

Régebben annyira beteg voltam, hogy az emberektől is féltem, de mára sikerült elérni, hogy szívesen beszélgetek embertársaimmal. Muszáj kézbe vennünk a sorsunkat, ha nem akarjuk csak sajnálni magunkat. Ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget. Később aztán már mi is tudunk segíteni másoknak. Mindenképp az elfoglaltság, a munka az, ami előrelendíti a gyógyulás szekerét, aki csak teheti, keressen olyan elfoglaltságot, amit szívesen csinál. Később kialakul az is, hogy olyan dolgokat is meg tudunk már tenni, amit addig nem mertünk vagy kikerültünk éppen. A munka mellett a pihenést is meg kell említeni, mert ennek a kettőnek az egyensúlya is kell ahhoz, hogy egészségesek legyünk. Én próbálok emellett ésszerűen étkezni is, mert azt vallom, hogy a táplálkozásnak döntő szerepe jut a lelki eredetű problémák megoldásában is. Mindent szabad, de mértékkel. Az alvással régebben sokat küzdöttem, volt, hogy három napig nem aludtam semmit. Kialakítottam azt a szokást, hogy korán kelek, korán megyek aludni, így kipihenten ébredek másnap. Sok összetevője van a gyógyulásomnak, ezeknek a harmóniáját kellett megteremteni ahhoz, hogy ne csak vegetáljak, hanem hasznos tagja legyek a társadalomnak.

Észre kellett vennem, hogy én is ugyanolyan fontos láncszem vagyok a mindennapi életben, mint bárki más. Ha ez tudatosul bennünk, akkor közel a gyógyulás, minden cselekedetünkkel csak jobbítunk az állapotunkon. Nagyon sokat aggódtam régebben. Mindenen aggódtam, amin csak lehetett. Ez a negyedik titok a gyógyulásomnál, hogy sikerült vidámmá varázsolnom magam, sikerült pozitívabban néznem a dolgokat. Úgy értem el, hogy kellő időt hagytam magamnak minden rossz szokás kigyomlálására. Rászántam a kellő időt arra, hogy tudatosan jól érezzem magam. Először nehezen ment, de később már a sikerélmények hatására kialakult egy jobb, életvidámabb felfogásom. Az ötödik titok a gyógyulásomnál, hogy rájöttem, hogy minden múlandó. A betegség is. Minden nyavalyából meg lehet gyógyulni, csak akarni kell meggyógyulni. És majd az idő úgyis meghozza a várva várt gyógyulást. A hatodik ami segített az volt, hogy megismerkedtem a betegségemmel. Számos könyvet vettem, olvastam róla, minden porcikámmal azon voltam, hogy segítsek magamnak a javulásban. Miután már megismertem, hogy mik okozhatják a betegségemet, már nem is volt annyira félelmetes a rettenetes betegségem. Ugyanolyan betegség, mint bármelyik más betegség. És ugyanúgy kell hozzákezdeni az orvoslásához, először az okokat kell megkeresni magunkban. Fel kell ismerni, hogy aktívan részt tudunk venni abban, hogy egészségesek lehetünk. Aki ezt a lehetőséget elszalasztja, az lemond a további boldog életről. Volt, hogy nagyon kétségbe voltam esve.

Kezdtem figyelni magam, hogyan reagálok az érzéseimre. És rájöttem, hogy ha kiismerem magam, milyen is vagyok valójában, akkor jobban meg tudom oldani a gondjaimat. Nem szabad haragudni semmire és senkire. Nálam ez nagy visszahúzó erő volt, sokszor azt hittem mindenki ellenem van. Pedig ez nincs így. Mindenkinek megvan a maga problémája, és azt nem nekünk kell megoldani. De ha a saját problémánk elől nem futamodunk meg, hanem szembe nézünk vele, akkor minden könnyebb lesz hirtelen, és mivel a vonzás törvénye szerint a jó a jót vozza, az életünk is jobbá válik. Rossz volt nálam, hogy többféle betegség egyszerre volt jelen. A hetedik titok, hogy minden lelki betegséget szerintem ugyanazzal a gyógymóddal lehet gyógyítani. Szembe kell nézni vele, el kell fogadni, és kellő időt kell hagyni a gyógyulásra. Nem szabad türelmetlennek lennünk. Aki tud az járjon közösségbe, mert ha visszahúzódunk a világ dolgaitól, csak beszűkülünk, és ezzel csak fokozzuk a meglévő bajunkat. Számomra a testedzés, a mozgás nagy gyógyító erő volt. Olyan jó hatása van a sportolásnak, hogy még a téli depressziót is elűzi. Nekem sokat segít. A nyolcadik titok az, hogy bíznunk kell valakiben. Kell egy segítőtárs, ha bajban van valaki. Olyan valakit kell keresni, akiben feltétel nélkül megbízunk, akinek minden bánatunkat elmondhatjuk. Ő igazán fog tudni segíteni nekünk a gyógyulásban akár tanáccsal, de bármi más módon is.

Nekem a családom volt a segítségem. Rájuk mindig, mindenben számíthattam. De élni is kell ezzel a kínálkozó lehetőséggel. az is sokat segít, ha van hasonló betegségben levő ismerősünk, vagy betegtársunk, aki szintén elmondhatja, hogy ő hogyan tud megbirkózni a saját betegségével. Én az orvosomban is nagymértékben bíztam, rendszeresen jártam kontrollra, mindig elfogadtam, amit tanácsolt. A kilencedik titok az, hogy meg kell tanulni feldolgozni az eseményeket. Erre számos technika van, az agykontrolltól az autogén tréningen keresztül az egyszerű relaxációs technikáig sokféle a választék. Én mindegyikből a számomra megfelelő módszereket vettem át, és megtanutam ellazulni, megtanultam megnyugtatni magam. így már nem kell különböző altatókat, nyugtatókat szednem, mert tudom írányítani az elmémet, hogy nyugalomban legyen. Így könnyebben lehet koncentrálni, a memóriát is erősíti. A tizedik titok számomra a legnagyobb gyógyítóm, a jó Isten. Én sokszor olvasom a Bibliát és mindig találok hasznos útravalót az élethez belőle. Sokat tett a gyógyulásomhoz. Mindenkinek kell legyen egy kis kuckója, ahová nyugodtan elvonulhat, kipihenheti magát, és másnap újult erővel kezdheti a napot. Sok energiát nyerhetünk így. A gyógyulásnak sok összetevője van, érdemes kutatni a lehetőségek után, mert csak egy életünk van, amit mindenki szeretne jól, és hasznosan eltölteni. Mindenkinek kívánok mielőbbi gyógyulást!