A betegség tünetei és kórlefolyása alapján három típusát különbözteti meg az orvostudomány. Ezek jellemzőiről és kialakulásuknak okairól kérdeztük Dr. Herold Róbertet, a Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának adjunktusát.

2012. áprilisában kiemelt téma a Várószobán a szkizofrénia, együttműködésben a Schizophrenia24x7 portállal.

Mit tudunk jelenleg a szkizofrénia okairól?
Kialakulásának hátterében valamilyen genetikai eltérés is feltételezett, ugyanis gyakori a kórkép családi halmozódása. Ahhoz, hogy egy szkizofréniára hajlamos ember valóban beteggé váljon, egyéb kockázati és/vagy szociális  tényezőknek is jelen kell lenniük, a részleteket illetően azonban vannak homályos pontok, melyeket éppen ezért a kezelésben is nehéz kompenzálni.

A feltehetően több összetevős genetikai háttér következtében kóros idegfejlődés következik be, mely befolyásolja a kognitív funkciókat és a szociális funkcionalitást. Ennek az érzékenységnek a talaján alakulhatnak ki a szkizofrénia tünetei valamilyen környezeti hatás következtében.

Fizikális jellegzetességei is vannak a betegségnek?
Valóban biológiai szinten is megmutatkozik, agyi elváltozásokkal társul. A gondolkozást, érzelmeket is befolyásoló idegpályák nem működnek megfelelően, ami mellett struktúrális elváltozások is megfigyelhetők, melyek már a betegség korai szakaszában jelen vannak, és hosszútávon fokozódhatnak. Az elváltozások miatt az egyes agyterületek között nem megfelelő az összeköttetés, és ez okozza azt, hogy az érintett számára nehézséget okoz az információk összerendezése, a megfelelő döntések meghozatala.

Min múlik, hogy kinek milyen súlyos lesz a betegsége, illetve kinek milyen mértékben javul az állapota?
A betegség az első öt évben a legaktívabb. A kimenetelt nagyban befolyásolja az, hogy milyen az együttműködés a kezeléssel, biztosítható-e ebben az érzékeny időszakban a megfelelő terápiás beavatkozás. Minél inkább együtt tud működni a beteg orvosával, annál jobb a szkizofrénia hosszútávú kórlefolyása. A kutatások is leginkább azt mutatják, hogy a legnagyobb jelentősége a korai felismerésnek van – a legtöbb esetben megelőzhető az a súlyos állapot, amikor a különböző patológiás folyamatok már nem vagy csak nagy nehézségek árán visszafordíthatóak.

Hosszútávon megfigyelhető, hogy a korai életkorban jelentkező tünetek esetében rosszabb a betegség lefolyása.

Elkülöníthetőek-e a tünetek alapján különböző szkizofrénia típusok?
A legújabb epidemiológiai adatok alapján három nyaláb (az orvostudomány ezzel a szakszóval jelöli a szkizofrénia különböző típusait) különíthető el a tünetek és a kórlefolyás alapján: a realitástorzításos csoport, mely főként paranoid tünetekkel, hallucinációkkal jár, a dezorganizált csoport, melyet széteső gondolkodás és viselkedés jellemez. A harmadik csoportot döntően a negativ tünetek jellemzik. Ezek azok a tünetek, melyek az egészséges emberek viselkedéshez képest hiányt mutatnak – pl. elvész a tudatosság, a külvilágra való reakciókészség,  eltompulnak az érzelmek és ezek kifejezésére való képesség, megszűnik a céltudatosság.

Befolyásolja-e a kórlefolyást, hogy melyik típusú szkizofréniában szenved az érintett?
A harmadik, negatív tünetes csoportnak a legrosszabb a kórlefolyása, ugyanakkor a betegség hosszútávú kimenetelére vonatkozó, évtizedes utánkövetéses vizsgálatokkal járó kutatások azt mutatják, hogy a betegség hossz-metszeti kifutása – valamennyi típust tekintve – nem feltétlenül olyan rossz – a betegek 15-50 %-ánál kedvező is lehet. Vannak ugyan olyan tényezők, amelyek alapján több remény van a szkizofrénia előnyösebb kifutására – pl. minél inkább megmarad az érintett életében az aktivitás és emberi kapcsolatai,  ill. minél inkább a betegség pozitív tünetei dominálnak, állapota annál több eséllyel javul – mindezek ellenére azonban a szkizofrénia bármelyik típusában és bármelyik fázisában bekövetkezhet javulás vagy gyógyulás, ezt nem lehet előre megjósolni.

Cikkünk jövő héten folytatódik, addig is, további cikkeket a Schizoprenia24x7 oldalon találtok.