A limfóma kezelési lehetőségeiről és a betegségcsoport egyik gyakran előforduló válfajáról, a myeloma multiplexről volt szó az idei Világnapon.
A Magyar Rákellenes Liga idén is hangsúlyt fektetett a korszerű terápiás és diagnosztikus lehetőségek bemutatására, valamint meghívtak a limfómát túlélő, azóta sikeres érintetteket is világnapi rendezvényükre. Közülük Megyesi Rita könyvet is írt megpróbáltatásairól, mely “Ferendo” címmel megtalálható a boltokban.
Limfóma-tünetek
Mint minden fórumon, dr. Schneider Tamás, az Országos Onkológiai Intézet munkatársa itt is hangsúlyozta, milyen nehéz, és mégis mennyire fontos időben felismerni ezt a betegséget. (A nyirokcsomókból kiinduló limfómát tartós vagy visszatérő láz, erős éjszakai izzadás, diéta nélküli jelentős fogyás, fáradékonyság, étvágytalanság, a nyirokcsomók megnagyobbodása, egyéb, bármelyik szervből induló limfómát az érintett szerv enyhe vagy erősebb fájdalma, működésének esetleges zavara jelez.) Évente körülbelül 2500 új beteg diagnózisára derül fény.
Terápiás lehetőségek
A kezelés meghatározásakor a szakorvosok figyelembe veszik a páciens szövettanának besorolását, életkorát, általános állapotát, a betegség kiterjedtségét (nyirokcsomókon kívüli jelenlét) és stádiumát, valamint az LDH-t. Az ezen értékek alapján meghatározott első terápiás javallat kipróbálása szintén sokat elmond arról, hogy az adott beteg számára milyen komplex kezelés lehet a leghatásosabb.
Bizonyos típusú limfómákat akár évekig tilos kezelni, ugyanis a citosztatikumok a lassan szaporodó sejtekre nem hatnak, a tumoros kísérő betegségek ellenben az immunrendszer meggyengítése miatt szaporodni kezdhetnek. A kór többi formájában a szakorvosok radioterápiát, kemoterápiát (kombinált), immunterápiát vagy őssejt-transzplantációt ajánlhatnak pácienseiknek.
A korán megkezdett kezelés ma már kifejezetten hatásos lehet gyorsan osztódó, agresszív limfómában. A betegségnek mintegy 60 különböző formáját ismeri az orvostudomány, melyek közül a leggyakoribb az elsősorban fiatalokat érintő Hodgin-limfóma és a non-Hodgin limfóma. Ez az utóbbi forma lehet lassan osztódó sejtekből kialakuló rák, illetve a már említett gyorsan osztódó, agresszív limfóma. Az ebbe a csoportba tartozó diffúz nagy B- sejtes limfóma hosszú távú túlélési esélyét 40 százalékról 80 százalékra növelte a korszerű immun-, és radioterápia – hangzott el a világnapon.
Ma Magyarországon a follikuláris és diffúz nagy B – sejtes limfomák mellett a krónikus limfocitás leukémiás (CLL-es) betegek is hozzájutnak a célzott immunterápiához a kijelölt hematológiai centrumokban. (A CLL kezelési protokollja a monoklonális antitestek feltalálása óta egészült ki a célzott biológiai hatású szerekkel, mely hatóanyagok egyrészt közvetlen sejtszaporodást gátló hatással bírnak, másrészt fokozzák a programozott sejthalált. A betegség bizonyos jól meghatározott altípusaiban őssejt transzplantációt is végeznek, mikor a kemoterápiával és immunterápiával nem lehet meggyógyítani a beteget, vagy akkor, ha jó eredménye volt az elsővonalbeli kezelésnek, de a betegség kiújult.)
Mielóma – bár bővül a terápiás paletta…
Sok a gyógyszerfejlesztés, ám kevés az igazi áttörés a myeloma multiplex kezelésében – mondta dr. Mikala Gábor, a Szent László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály főorvosa az Egészségőr Alapítványnak adott interjúban.
A többi limfómás kórképhez hasonlóan a myeloma multiplex is nehezen ismerhető fel, tünetei mozgásszervi panaszokhoz hasonlóak (általában csontfájdalom) így a gyógyítók és az érintettek sokszor összekeverik a lumbágó kórképével.
Mielómában az immunrendszerhez tartozó plazmasejtek – amelyek feladata normális esetben a baktériumok és a vírusok elleni anyagok termelése – sejtmagjában következik be speciális változás, ami azt eredményezi, hogy nem pusztulnak el – normális 2-3 hetes élettartamuk helyett korlátlan élettartamúvá válnak és elterjedhetnek az egész szervezetben. A diagnózis felállításakor a daganatsejtek száma sokszor ezermilliárdos nagyságrendű – tájékoztatott dr. Mikala Gábor, majd szót ejtett a korszerű terápiás lehetőségekről is, hangsúlyozva, hogy a mielóma kezelése minden esetben személyre szabott.
Jó esetben sok évig együtt lehet élni a betegséggel. Az érintettek egy része nem is tud róla, hogy évek óta jelen van szervezetében, a súlyosabb tünetek jelentkezéséig akár 2-5-10 év is eltelhet. A gyógyszeres kezelés akkor válik szükségessé, amikor a páciens szervezete már nem tudja tartani az egyensúlyt a daganatos sejtekkel.
A biszfoszfonátok alkalmazása mielóma esetén a csontleépülés megakadályozására terjedt el a ’90-es években. A betegek egy részénél drámai javulást eredményező thalidomid hatóanyagot 1999-ben vezették be újra a hagyományos citosztatikumok alternatívájaként, a proteaszóma-gátló készítményeket pedig 2003-2005 között törzskönyvezték szerte a világban, majd 2005-ben az USA-ban, 2007-ben az Európai Unióban a lenalidomidot, amely egy – hazánkban jelenleg OEP támogatás nem élvező – hatékonyabb és kevésbé toxikus thalidomid analóg. A kutatók pomalidomid és lenalidomid néven az analóg továbbfejlesztett változatát is kifejlesztették, ezek a szerek klinikai vizsgálatokban érhető el a betegek számára.
A rezisztencia (amikor egyik említett gyógyszerre sem reagál a betegség) áttörésében élenjáró hatóanyag a bortezomib, melynek azonban hosszú távú adását megakadályozhatja, hogy neuropátiát, súlyos kéz- és lábzsibbadást okoz.
A kombinációs terápiák további elemei
A személyre szabott terápia kombinációs részeként gyakran van szükség az un. alkilezőszerekre is, amelyek eltördelik a DNS molekulákat. Ezt a daganatos sejtek sokkal rosszabbul viselik, mint az egészségesek. Összességében a betegek felénél lehet eredményes ez a készítmény, viszont nem függ az egészségkárosodás előrehaladottsági stádiumától, hogy kinél hatásos. Kiegészítő kezelésként még a közismerten kedvezőtlen mellékhatásokkal bíró szteroidokat adják a gyógyítók előbb-utóbb valamennyi érintettnek, mert ezek a szerek minden egyéb daganatellenes szer hatását fokozzák, sőt, önállóan is pusztítják a rákos sejteket.
A kezelések közül a legradikálisabb beavatkozás a transzplantáció – a fiatal korban felismert betegeknél a testvérdonoros átültetés akár gyógyulást is hozhat. Magyarországon a transzplantáció a tapasztalatok szerint 65 éves kor felett jelentősen nagyobb kockázattal jár, míg a jobb életminőséget biztosító országokban akár 80 év felett is sikeresen végzik ezt a beavatkozást. (A műtét sikere nagyban függ a páciens általános állapotától.) A saját őssejttel végzett átültetés szövődményének kockázata csaknem nulla, az idegen donoros átültetések egy éves halálozása 25 %-os – tájékoztatott a Főorvos. A protokoll szerint először kemoterápiával visszaszorítják a daganatos sejttömeget (nem túlzásba víve a kezelést, nehogy a műtétet károsan befolyásoló mértékben legyengüljön a szervezet), majd elvégzik a transzplantációt. Ha minden jól sikerül, csak nagyon sokára jön vissza a betegség.
Kéri Ibolya, az Egészségőr Alapítvány munkatársa, Dr. Mikala Gáborral az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban betegklubot szervezett a mielómával élő emberek számára, és a most indult limfoma.hu weboldalon is további információkhoz juthatnak az érdeklődők.
A Világnapra látogatók az érdekes előadásokon és beszélgetéseken túl limfómás betegek alkotásaiból láthattak kiállítást.
