Hali!

Először is, a légzőgyakorlatok előtt tessék elmenni asztmaorvoshoz/szívorvoshoz , hogy van-e valami bajod! Konzultálhatsz is a tüdőorvossal, hogy csinálhatsz-e ilyen gyakorlatokat. Maga a gyakorlat arra épít, hogy a pánikos elkezdi kapkodni a levegőt, mikor szorong – a kifújás üteme és intenzitása viszont marad a régiben. Emiatt túl sok oxigén gyűlik fel a vérében. Ezt nem tudják felvenni a szervei olyan ütemben, ahogy beszívja a levegőt. Hiperventilláció, túllégzés jelentkezik. A szervezet a túl sok oxigénre úgy reagál, hogy összeszűkülnek az erek a végtagjaiban, így megakadályozza, hogy a vér még több O2-t vigyen el a rendszerbe. Emiatt zsibbadni kezdesz, illetve elkezdesz szédülni. Van kémiai magyarázata is a dolognak: megbomlik a CO2 – O2 arány, ami más kémhatásúvá teszi a véredet, ami miatt beszűkülnek az ereid stb. Teljesen természetes dolog! Olyan búvárok, akik felszerelés nélkül merülnek, gyakran túllélegeznek merülés előtt, hogy legyen plussz O2 a testükben. Talán már Te is tettél így, mikor túl szaporán vetted a levegőt: szédülsz, meg minden. Ettől is meg lehet ám ijedni! Gyakran a pánikos magától a szorongás testi tüneteitől ijed meg ám!!! Előtte csak szorong, de a szorongás tüneteitől úgy megrémül, hogy erős pánikot kap.

A gyakorlat lényege az ütemen múlik: Belégzés, közben (gondolatban) kimondod: Be-kettő-három. Egy ütem szünet. Kilégzés, közben kimondod: Ki-kettő-három-négy.

Ennyi.

Igen, többet légzel ki, de nem kell félni, ui a tüdődben egy kilégzéskor átlag a légtartalom 10%-át cseréled csak ki. Ezért nem fulladsz meg minden kifújás után. Javasolják még a pánikosoknak azt is, hogy tiszta papírzacsit vegyenek elő, és ebbe fújjanak ki, illetve ebből lélegezzenek a fenti ütemben. Ez is segít helyreállítani a megfelelő O2-CO2 arányt. Ja, a CO2 kicsit még bódít is Nem ájulsz el ettől a gyakorlattól, ha egészséges vagy, a papírzacsi pedig amúgy sem zár hermetikusan, tehát attól sem fulladsz meg, de a célnak megfelel. Nem csak roham közben gyakorlandó! Amikor van egy pici szabadidőd, akkor negyed órát adj magadnak. Youtube-on van fönt relax zene: a tenger morajlása, az eső csöpögése nagyon nyugtató hatású, mert a légzésed állítólag automatikusan beáll a tenger/az eső ütemére!

Most pedig a TESTEDRŐL AKAROK beszélni!

A pánikos teste, noha maga nem is veszi észre, de gyakran be van feszítve. Ez nem jó, mert a testi feszültség hat a lélekre. ÉS fordítva is igaz: ernyedt testtel nem lehet pánikot kapni, állítólag.  A testi gyakorlat pedig a feszítés, lazítás váltogatásával dolgozik, mert az erős izomfeszítés utáni lazítás jóleső, ellazuló érzést okoz. Valahogy úgy néz ki, hogy leülsz egy székre kényelmesen, talpak a földön. Jobb láb: lábfejet megfeszíted, úgy hogy a lábujjakat a talajtól elemeled, miközben a sarok a földön van. Megfeszíted – visszateszed. Utána másik láb. Ezután sorban mész a főbb izomcsoportokon fölfelé: vádli, combizom, teljes egyik láb, teljes másik láb. Hasizom – tedd rá a kezed a pocira – megfeszít, elernyeszt. Mellizom, jobbkéz bicepsz, bal kéz bicepsz, jobb alkar, bal alkar, jobb teljes jobb kéz, teljes balkéz. Nyaki izmok. Mindenhol megfeszítesz, elernyesztesz. Közben lélegezz úgy, ahogy az előbb mondtam. Belégzésre (be-kettő-három) megfeszít- szünet(feszítve marad) – kilégzés (ki-kettő-három-négy) ernyesztesz – szünet.

Közben gondolj valami biztonságot jelentő dologra. Kéz végig a pocin, szem csukva. Kényelmesen ülj.

A gyógyszereidről nem tudok nyilatkozni, én nem vagyok gyógyszerellenes.

Egyébként pánikos rosszulléteim nemigen vannak, ami sajnos részben azért is van, mert elkerülöm a “veszélyes” helyzeteket. De szorongani gyakran szoktam, amit azzal gyógyítok, hogy olyan dolgot csinálok, ami nem “biztonságos”. Konkrétan attól féltem, amit elmondtam, hogy mi lenne, ha itt rohamot kapnék, messze a doki, mi lenne ha roham közben meglátnak stb.. Vannak még negatív aut. gondolataim, de kb ezek megfelelési kényszerhez köthetők + önértékelési zavarhoz: miért nem tudok már menni helyekre, mi lesz velem, miért nincs melóm. Ja, és szégyenlem is a pánikomat, ezért emberek közé sem szívesen megyek – persze időnként megfeledkezem a gondolataimról, és megyek barátok közé, és jól is érzem magam. De egy picit szociális fóbiás lettem. Még ezt szeretném legyőzni, de már vannak jó élményeim.

“Borzasztó hülyének néznek” – a mondat helyesen úgy hangzik, hogy én azt gondolom, hogy borzasztó hülyének néznek … Ami vagy így van, vagy nem – gondolom Te sem látsz bele mások fejébe.

A világban semmit sem kell megtenni, ezért a kell szónak nincs értelme. Ha valamit meg kell tenni, akkor a dolog magát csináltatja, és nem Te csinálod a dolgot. A kell szó helyett használd inkább a “szeretném“-et. Így ha nem megy valami, akkor nincs retorzió.  Ja, és ahogy érvelsz magadnak, hogy miért is szeretnéd az adott dolgot, úgy meg is nyugszol egy picit.

Ha minden kötél szakad, menj el az izsáki páleszmúzeumbe, tök jó! A “homoki szőlők” is ott vannak, arrafelé nem?

Szia

Helló!

Bocs, hogy picit töményen írok, a terápián apránként adagolják!!Lépésről-lépésre. Rengeteget ismételve! A nyelvezetet sajnos célszerű megtanulni, mert a problémák beazonosítását segíti elő számodra is!

Elmondják a bevezető terápiák egyikén az általános mechanizmust: megijedsz egy félreértelmezett gondolattól. A pánik nem halálos, hanem egy élettani folyamat, ami nagyon jó! A megijedés és a pánik miatt azonban elkerülő magatartást veszel fel, ami tartósítja az alaphiedelmet. A rögzült alaphiedelem fenntartja az elkerülő magatartást.

Következő: mi a negatív automatikus gondolat? Az,  ami beszűkít, nem felel meg a valóságnak, és emiatt szorongást okoz. A többi gondolatod viszont rendben van!!!!!! Van néhány nagyon mélyen berögzült negatív aut. gondolat, ami állandóan ugyanaz és néhány olyan, ami a szituációhoz kötött. Célszerű pániknaplót vezetni: ez tulajdonképpen az, hogy minden nap megcsinálsz egy 3oszlopos analízist magadról, ha volt szorongásod, iletve feltüntetheted, hogy mi mindent tudtál elérni azok közül a dolgok közül, amiktől féltél. Persze leírhatsz bármit ezen kívül is, amit akasz. Ha rendesen vezeted, hosszú távon nagyon érdekes dolgok fognak kijönni! Időnként olvasd vissza a korábbi naplóbejegyzéseidet.

Következő: hogyan kérdőjelezzük meg a téves gondolatainkat (3oszlopos módszer). Ezzel a kiváltó tünetet, amit félreértelmezel, azt deszenzitizáljuk, érzéketlenítjük. Pl. észre sem fogod venni, hogy dobog a szíved, mint állat, mert tudod, hogy csak a lépcsőzéstől van, és semmi szívroham, meg ilyenek.

Ezután hogyan győzzük le az elkerülő magatartást. Az elkerülést úgy lehet legyőzni, hogy azt csinálod, amitől félsz. De nem a pánikkal mész harcolni! Ne így állj hozzá, mert ezzel hozod létre. Nem is terápiás célból csinálod az adott dolgot!  Azért csinálod az adott dolgot, mert élni akarod az életedet! Az elkerülő magatartást fogod így legyőzni, és a gondolatokat helyrerakni Pánik így nem is jön!

Ha szoronganál mégis, akkor semmi baj! Most pánikolsz, ami egy normális élettani folyamat, vannak testi tünetei : izzadsz, szédülsz, remegsz, stb + lelkiek: félsz. Semmi baj.

A lelki tünetek ellen tudatosítsd magadban, hogy kellemetlenek a tünetek, de ha nem adsz nekik katasztrofizáló értelmet, (Meghalok!!) akkor a pánik le fog csengeni kb 3 -5 percen belül, ui. a pánikot létrehozó adrenalin kb ennyi idő alatt bomlik le, ha nincs utánpótlása. Vissza akarod tanulni a helyes gondolatokat, amivel “le tudod állítani” az adrenalintermelést. Ez a tanulás  hosszú folyamat. Járni is apránként tanul meg az ember. Ha az első elesésnél feladnánk, akkor elég furcsa lenne a világ!! A csüggedés ellen jó a pániknaplóban feltüntetett eredménylista!! Ha minden kötél szakad, gondolj arra, hogy majd írni fogsz valakinek a neten a bajaidról, és majd biztos válaszol valaki, úgy mint én.

Testi tünetek ellen: Lazíts, relaxálj a szorongás közben + gyógyszer. Relaxálni egyébként otthon is célszerű, hogy ezt az érzést is megtanuld! Majd leírom, hogy hogyan lehet izmot lazítani + a helyes légzéstechnikát – tök egyszerű lesz, el se fogod hinni. Semmi indiai füstölő, meg zene, meg ilyenek. A sport is nagyon jó!! Kávét és Kólát ne igyál, mert az fokozza a tüneteidet, mert serkenti az adrenalitermelést. Javaslom a teát, mert cukros, és ez is élénkít, de hosszabb távon, és lassabban is megy ki a hatása, tehát nincsenek ugrásszerű, hirtelen felpörgések, majd “zuhanások”.

Következő: egyre jobban fel fogod ismerni, hogy Te magad csinálod mindezt. Egyre jobban fogsz tudni dolgokat csinálni, ami énerősítő lesz, és a valóság egyre gyakrabban cáfolja meg a gondolataidat.

Én egyébként Paroxatot szedek esténként, 0.20 milligrammot. Régebben Xanaxot is bevettem alkalomadtán, ritkán most is, de nem szeretem az ízét. Sajnos eléggé beszorultam az elkerülő magatartásba, de minden nap csinálok olyan dolgot, amit  szeretnék elkerülni, de nem azért hogy legyőzzem a szorongásomat, hanem azzal a céllal, hogy megnézzem a világot!!! Hogy színesebbé tegyem az életemet.

Engem is elért a nagy gazdasági világválság, ezért nincs melóm. De nem hiszem, hogy most el is tudnék látni bármit. Ja, egyébként Pesten és vidéken élek – ingázom.

Tiszteletdíjat azt inkább ne!

Hát kb ennyi a terápia, amit csinál az ember a kognitív módszer szerint. Ilyenre számítottál? Én totál nem! Azt hittem, hogy lesz majd: szex, magömlés, orgazmus, klitorisz, mell, apuka és anyuka viszonya, péniszirigység, vaginizmus, testvérféltékenység, hipnózis meg ehhez hasonlók. Hát egy frászt. A magatartásoddal van gond, ezt akard javítani!

Ez a terápiás módszer egyébként az élet minden területén használható: ha valami zavar, akkor gondold végig, hogy nem lehet, hogy csak én gondolom rosszul? Persze lehet, hogy Te gondolod jól, és más rosszul, vagy hogy valami tényleg probléma, pl valakid meghal. De ilyen elkerülhetetlen érzések, traumák feldolgozásánál is segít. A dolog lényege a dokim szerint a nagyobb lelki tudatosság!

Én nem fogom megkérdezni, hogy hány éves vagy… Szerintem egy picit talán idősebb, mint én.

Helló Zsu!  Shalooooooooooooom Rabbi!

Ja, ffi vagyok, ha erre gondoltál A posztok hosszából is ki lehet találni, ui. a ffiaknak számít a hossz

Egyébként 31 vagyok (ennyi éves ), okostojás, történész végzettséggel, akinek a tudományos karrierje most szundít, mert a pánik bezavart. Az egyéni tragédiáimat nem írnám le, lényeg, hogy nem történt olyan eddig az életemben, amit az ember nem tudna kompenzálni valahogy!

Nyugodtan lehet kérdezni a terápiámmal kapcsolatban, legfeljebb nem tudom a választ, vagy elbizonytalanodom, hogy mégis hülyeség, amit csinálok, és pánikrohamot kapok

Újabb pici segítség:

Létezik olyan, hogy in vitro deszenzitizálás – ez azt jelenti, hogy biztonságban, pl orvosi rendelő mellett üldögélve elképzeled, hogy mi lenne, ha pl vidékre mennél vagy olyan helyzetbe kerülnél, ahol pánikolnál. Milyen gondolatok jönnének, ezeket leírod, majd megkérdőjelezed őket az ötoszlopos, vagy háromoszlopos módszerrel. A módszernek van 7 illetve 11 oszlopos verziója, de a 11 oszloposok esküsznek rá, hogy 13 oszlop volt eredetileg, de valaki szerint a 17 az igazi.

Eleinte tutira biztonságos helyeken csináld!!

A lényeg mindenhol ugyanaz: ha sikeresen megkérdőjelezted az egyes testi vagy egyéb tüneteidre a katasztrofizáló magyarázataidat, akkor elvileg kialakíthatsz egy alternatív, és igaz magyarázatot a tüneteidre, amitől megnyugszol. Azaz egy orvosi üvegcsében, biztonságban (in vitro) érzésteleníted (deszenzitizálod)a pánikot kiváltó szituációt/ testi tünetet. Egyszerűen érzéketlen leszel arra a tünetre! Nem fogja beindítani a pánik-folyamatokat, eszedbe sem jut majd pánikolni. Nem megy azonnal, és szedjél nyugodtan gyógyszert, ahogy a dokid előírta!!!! Én is szedek.  De ha pánikban vagy, és úgy érzed, hogy semmi sem segít, vagy várod, hogy hasson a gyógyszer, akkor ezt is próbáld ki!  A pánikban nem veszíted el a gondolkodási képességeidet, mert az ösztönöd ezt nem tudja kikapcsolni! Papírt elő hát, és rajzolni! A lényeg az alternatíva megfogalmazásán van!! A hibás magyarázatra nem kell sok időt fecsérelni, csak a lényeget.

A klasszikus példa a használatra, dióhéjban:

Elképzelésed: Ha elmennék valahova, ott annyira hevesen dobogna a szívem, hogy tuti szívrohamot kapnék. A módszer: 1. oszlop: diszkomfort érzés: szívdobogás, 2 oszlop: negatív automatikus gondolat, azaz amivel önmagadat kiszolgáltatottá teszed: szívrohamot kapok. (Nem kell a duma, hogy a jobb pitvar fala most szakad be meg stb.) Emiatt az értékelés miatt nem tudsz menekülni! Nem hagysz magadnak esélyt ! Ugye, hogy így meg lehet ijedni??!! A szívroham tök veszélyes, halálos meg minden. Persze, jogos a gondolat, de a pánikosnál nem megy végbe a következő oszlopban megfogalmazott dolog, és beleragad ebbe a magyarázatba  3. oszlop: alternatív magyarázat: a heves szívdobogás tutira szívroham? Kardiológus vagyok én, hogy megmondjam? És amikor máskor dobog hevesen a szívem, ott nincs szívroham? Amikor szerelmes vagyok, akkor is szívroham van? ÉS mi van pl. terheléses EKG-n, kórházban? Pont itt és most, a tanyavilág szélén kapok szívrohamot? Mindig a traktornyomok hozzák elő? Nem lehet, hogy egyszerűen csak sokat mozogtam? Vagy csak szorongok, amiért olyan helyen vagyok, ahol pánikolni szoktam? Tehát csak szorongás?

Tovább is lehet persze bontani a negatív automatikus gondolatok láncát visszafelé.   Ennek eredményeképpen valami ilyesmi jön majd ki:

Vidékre megyek, ahol szorongok, hogy pánikot kapok – ettől beindul a szívem – ezt magyarázom – ettől mégjobban megijedek – pánikroham.

Tehát itt a kiinduló negatív automatikus gondolat az az, hogy Te ki leszel szolgáltatva a pánikodnak! De a pánikot pont ezzel a mechanizmussal hozod létre!

TE nem ki vagy szolgáltatva a pánikodnak, hanem véletlenül csinálsz egyet, úgy, hogy végső soron azt feltételezed, hogy lesz. Na ez a betegség, ez a feltételezés.Ezt kell gyógyítani!!!

Mivel feltételezed, hogy lesz, el akarod kerülni!!! És a saját elkerülési manővered hozza létre azt, amit ki akarsz kerülni! Ez az önbeteljesítő jóslat! TEhát amikor úgy érzed, hogy a szorongás miatt dobog a szíved, akkor a harmadik oszlopba be lehet írni azt is, hogy: dehát én magam hoztam létre!!! Már értem is, hogy hogyan. Ezért nem kell vele, a dobogással többet foglalkozni, mert ha nem figyelek rá, akkor elmúlik! Lefoglalom magam valamivel és kész!

Ja, én azt javaslom, hogy azért nézesd meg magad mindenféle orvossal is, pl én is voltam kardiológusnál, más miatt de voltam koponya CT-n, tüdőorvosnál stb. Tehát szerezz bizonyosságot a tipikus testi tüneteidről! Ha pl szívbeteg vagy, akkor a dobogás mást is jelenthet! Lehet, hogy tényleg szívrohamot kapsz egészségesen is, de ha ott az orvosi papír, hogy tök fitt vagy, akkor az bezony nagyon nagy valószínűséggel pánik lesz!

Na milyen?

Neten van fönt csomó anyag a pánikról, találtál valami használható olvasmányt? Gúgliba: pánikbetegség, kezelése, terápia

Ja, légzéstechnikáról hallottál már? Pánikkor végtagjaid zsibbadnak és kapkodod a levegőt? Fulladásérzés?

Jobbulást!!

Szia

Szia!

Melyik megyében laksz?Pszichológus azért biztos van nálatok, nem? Pici segítséget én is adok:

A terápia mellett én is szedek gyógyszert! Ha nem muszáj, akkor ne szenvedjen az ember. Nem vagyok különösebben zárkózott, csak az az érzésem, hogy a pánikbetegséggel foglalkozó oldalak gyakran az emberi szenvedések leírásával vannak teli. Ez pedig visszaveti, elkeseríti a betegségben szenvedő embereket!! Nem vagyok terapeuta, meg semmi, ezért viszont tényleg lehet, hogy kicsit óvatosabb vagyok. Tudod, a jó szándék, meg a Pokolba vivő út.

Engem kognitív-behaviorista módszerrel kezelnek, pontosabban ezzel dolgozunk a dokimmal, mert a terápiában nem csak a doki dolgozik, hanem Te is. Amiket leírok, azokat a terápián MEGTANULTAM ÉS ALKALMAZOM!!!!!!!!!!! Ez kőkemény tanuláson alapuló módszer!!!!! Nem csak kedvesen beszélgetünk. Persze vizsga, nyomtatott jegyzet, meg ilyenek azok nincsenek, de azért szoktam jegyzetelni.

A pánik egy ösztön, nem lehet kikapcsolni, mindenkinél van, örökölt dolog. Viszont magától indokolatlanul csak úgy nem indul be soha!!!!! Indokolt esetben igen, veszélyben igen, de amúgy nem! Az agyadnak olyan része szabályozza, amihez neked nincs tudatos hozzáférésed. Kb mint a légzést. Lehet szabályozni a lefutását, de kikapcsolni végleg, azt nem. Ami tök jó!!!

 Egy dologhoz van csak hozzáférésed: a veszély meghatározásához! Vagyis az indítókulcshoz. Ez tudatos!!

Abból indul ki az énáltalam választott irányzat, hogy olyan betegség, ami hirtelen pánikrohamot vált ki, majd egyes biztonságkereső rituálék (közel a kórház, zsebemben a gyógyszer stb.) nyomán elmúlik – na olyan fiziológiai betegség nincs! Pánik létrejöhet komoly betegségek esetén, vagy tényleges veszélyben, de az alapbetegség/veszély elmúltával ez a kísérőjelenség is elmúlik.

A pánikbetegségnél a pánikot az ember maga hozza létre saját gondolatai útján!!!!! A lényeg, hogy az ember olyan következtetésre jut, amitől megijed. Beazonosít valamit, ezt veszélyesnek címkézi, ettől kiszolgáltatottnak érzi magát, lehetőségei beszűkülnek, ettől megijed.

Tigrist látsz. Pánikrohamot kapsz.

Tigrist látsz. Felsóhajtasz, na végre megvan a k…a tigrisem, mennyit össze nem kerestem már mindenhol. Tök drága volt, dehát státusszimbólum, meg a szemét Lajoséknak is van.

A két szituáció között mi a különbség biológiailag, leszámítva az egyikben bekövetkező pánikot? Semmi. Ugyanúgy Te vagy benne mindkettőben, ugyanaz a test és lélek, csak az egyikben tudod, hogy veszélyben vagy (“A tigris ragadozó, és ki vagyok neki szolgáltatva”), a másikban meg tudod, hogy nem vagy veszélyben (“Miiiiii? A Franci? Az nem harap meg senkit!!! VEGETARIÁNUS :)”). A két szitu között mégis van egy pánikrohamnyi különbség!

A pánikbeteg is úgy tudja, hogy ő veszélyben van! De ez a tudás nem megalapozott!!! A “beteg” (a pánik nem betegség, hanem zavar!) agyában, mint mindenkiében végigfut egy csomó gondolatsor. Ez automatizmus, mint pl mikor mész haza, veszed elő a kulcsot, telefonálsz, a gyerek bömböl, rászólsz, köszönsz a párodnak, leteszed a csomagokat, kikapcsolod a centrifugát, hopp, hogy is jöttem én be? Végig sem gondoltad, mennyi mindent csináltál! A pánikosnál a gondolatsorokban logikai hibák vannak!!!! Így tévesen ítélsz meg egy helyzetet!

A kognitív irány azt mondja, hogy azonosítsd be a roham előtt és alatt az automatikusan jövő,  negatív hatást kiváltó, és megalapozatlanul veszélyt jelző téves gondolataidat. A gondolat bármi lehet:egy kép, egy kérdés, egy emlék. Lényeg, hogy diszkomfort érzést váltt ki benned. Érzés asszem nem, mert az érzések a gondolatok értékelései, tehát ott is van gondolat a háttérben. Nekem a tipikus gondolatom: mi lesz, ha itt pánikrohamot kapok. Ettől a gondolattól tényleg meg lehet ijedni, nem? Tök szar tömegben pánikot kapni, ezt nem kell magyarázni. (Hasonló az “Úristen, szívrohamom van” – ettől is meg lehet ijedni, nem?)

Minden pánikközeli gondolatot meg kell rostálni, ugyanis mindegyikben van logikai hiba.

Ebben tudod mi a hiba? Pánikot nem KAP az ember, az előbb láttuk be. Pánikot CSINÁL magának az ember! Pont azzal a kérdéssel, hogy mi lenne, ha pánikot kapnék itt. A kérdéssel ugyanis kiszolgáltatottá teszed magad!! Ha ui. kapok valamit, az tőlem független dolog, nekem nincs rá befolyásom! Az összes negatív automatikus gondolattal kiszolgáltatottá teszed magad, ami pedig kivált egy menekülő magatartást. Elmenekülsz, amitől a szorongásod csökken. Azaz a szorongáscsökkenéssel, ami nagyon jó dolog, jutalmazol egy magatartást.

A jutalmazott magatartás pedig berögzül! Mint az isiben: ha 5-öst kapsz, akkor alma/csoki/pénz – naná, hogy 5-öst akarok kapni mindig! Legközelebb emiatt már bele se mész az adott szituációba. Ez az elkerülés pedig fenn fogja tartani a kiinduló gondolatot, hogy valahol veszélyben vagy!

Veszélyben vagyok, ezért nem megyek oda, és mivel nem megyek oda, ezért ott veszélyben lennék!

Ezért helyre kell tenni a negatív aut. gondolatokat (erre való az ötoszlopos módszer), és le kell építeni az elkerülő/biztonságkereső magatartásokat!! Gyakorlás és terapeuta kell hozzá!! Önállóan szerintem egy picit nehéz, de nem lehetetlen!

A veszélyesnek ítélt helyzetet megfosztottad a számodra veszélyes cimkéjétől! Már nem igazolt a pánik beindulásához szükséges veszélyfelismerés!

A “veszélyes” szituációban nem a szorongással kell konfrontálódni – “Nézz szembe és legyőzöd”, mondják sokan - hanem a saját korábbi gondolataiddal!!!!! Ha legyőzöd/helyrerakod a gondolataidat, akkor semmi roham nem jön, amit le kéne győzni!!!!  Azzal, hogy úgy állsz hozzá, hogy legyőzöm, feltételezted, hogy egyáltalán megjelenik!!! Régen persze, hogy megjelent egyes helyeken a pánik, hiszen Te számítottál rá, hogy ott lesz, azaz így csináltál oda egyet! Az új gondolkodással viszont nem csinálsz ! Kb új ember lettél! Ezért sem tartom szerencsésnek a sok rohamleírást, mert csak a katasztrofizálást alakítja ki az emberben, és nem a téves gondolatok felismerését.

Első olvasásra biztos meredek, de a terapeutámmal tök jókat beszélgettem erről, és engem meggyőzött!

Na, picit hosszú is lett!

De a terápia is ilyen: kitartást, és odafigyelést igényel.

No, mit szólsz?

Hali!

Segített a doki?

Ha igen, akkor örülök!

Ha nem teljesen olyanra számítottál, mint amit vártál, akkor pedig ne csüggedj! Biztos vagyok benne, hogy sokan támogatnak téged, még akkor is, ha esetleg ezt nem ézed!!!!

“Csak reménykedni tudok, hogy kapok valami segítséget.Nem szeretném, ha teletömnének megint sok gyógyszerrel, mert azzal csak leszedálják az embert, és olyan lesz, mint egy narkós”

Te döntesz! Ha a doki tele akar tömni gyógyszerrel, akkor megteheted azt is, hogy másik dokit is megkeresel! Hátha ő kevesebb gyógyszert ad, vagy másfajtát, vagy terápiát ajánl. Nem vagy a dokinak kiszolgáltatva!!!

Nyilván az sem megoldás, ha egyik dokitól rohansz a másikig, és esetleg minden pénzed dokikra költöd – van itt a blogon ilyen történet is.

A pszichiáter-beteg viszony mindig bizalmi viszony. Ha csak egy picit nem bízol a dokiban, nem értesz egyet a kezeléssel, stb – mond meg neki! Kérdezz!! Ő jót akar Neked, de a Pokol felé vivő út is jószándékkal van kikövezve. Ha nincs meg az összhang, akkor próbálj meg másvalakit. Te döntesz! A pánikos hozzá van szokva ahhoz, hogy ki van szolgáltatva, és a pánik dönt. Most Neked kell! Viszont itt nem tudsz rosszul dönteni!!! A lényeg, hogy megértsd mi hogyan működik a gyógyszerrel és/vagy terápiával való kezelés során.

A rohamaim pontosan ugyanúgy zajlanak le, mint Nálad. Mint ahogy minden pánikbetegnél ugyanaz megy végbe. Máshogy adnám elő, de a lényeg ugyanaz: van vagy tíz tünet, abból ha négy megvan, akkor roham. Slussz-passz.

A pánikos amikor elmondja a vele történteket, akkor látszólag megszabadul ezektől az élményektől, de ezekkel tulajdonképp újra megtanulja őket – szerintem. Ne foglalkozz a rohamokkal, a testi tünetekkel. A sajátoddal is csak a pszicomókus előtt, feleslegesen terheli meg a kapcsolataidat. A roham nem betegség, a mögötte álló gondolat a “betegség”- ez sem betegség, hanem “tévedés”. Nem vagy beteg, csak a magatartásod egyes elemei (a pánikroham/ szorongás) nem megfelelőek. Ezen lehet javítani.

Ezért nem szeretnélek rémtörténetekkel traktálni, hogy aszondja: “Amikor kispolskit láttam haladni a forgalomban, olyan szédülés és remegés fogott el, hogy azt hittem azonnal veszek egy kiló banánt, ott a helyszínen, noha a narancsot jobban szeretem”

Én sem várom el, hogy személyes dolgokról beszélj, vagy írj – sőt, a neten ilyet nem is szabad tenni. Próbáld meg általánosan megfogalmazni, ha valami bánt – szerintem ez is jót tesz, mert nem vonja el a figyelmedet a katasztrofizáló gondolatok leírása, hanem egy pici távolságot tudsz tőlük tartani.

Szia

Szia!

Örülök, hogy segíthetek, de én nem vagyok gyógyító!

Meg kell, hogy mondjam, hogy terápia mellett is picit nehéz lesz, és lehet rohamod is – de az a legfontosabb szerintem, hogy tanulj a rohamokból is! A pánikos roham alatt nyilván a halálfélelmével van elfoglalva, és ettől az érzéstől próbál szabadulni, úgy is, hogy kiönti a lelkét mindenkinek.

De a roham előtti, alatti gondolatok üzennek is valamit! A terapeuta vagy a doki biztos fog beszélni róla beszélni, vagy ha nem, akkor kérdezd meg, hogy mi az az ötoszlopos módszer.

Nem fogsz sehol csodaszert kapni, ui. ilyen nincs! Hosszú, és időnként unalmas tanulási folyamat vár rád, és bizony lesznek szar időszakok is. De tényleg ez a kiút! Nem érdemes feladni!

Hali!

Én pedig egy másik poszthoz írtam be véletlenül a választ!

Van igazság abban, amit mondasz!! Különösen a megfelelési kényszer jó meglátás!! Az ország 1/5-e mentális problémákkal küzd, és pszicho-ellátásra szorul. Nem vicc, vezető hír volt múlt héten. Nem véletlenül van itt annyi alkesz + öngyilkos. A pszicho-problémák kezelésének, elfogadásának még nem alakult ki a kultúrája.

Ha gondolod, beszélgethetünk arról, hogy mit mondott a dokid a terápiáról. Az a gond, hogy normál rendeléseken nincs rá idejük a dokiknak, legalábbis nagyon sokszor nincs. Viszont szeretnének meggyógyítani Téged, ezért lehet, hogy csak a gyógyszerezést fogják támogatni, a terápiára húzzák a szájukat. A gyógyszer orvosi kérdés, ahhoz nem értek, az esetleges magánterápiáról viszont Neked kell döntened!

A terápia során egyébként majd rájössz, hogy a pánikban nem a roham a betegség! Mindenkinek van pánikrohama! Ez egy ösztön! Az a betegség, pontosabban pánikzavar, ahogy Te felfogsz, és veszélyesnek ítélsz meg helyzeteket, olyan veszélyesnek, hogy megijedsz tőlük! Ezt a felfogást viszont meg lehet változtatni, mert ez egy megtanult valami! Mást is meg lehet tanulni! TE nem a pánik ellen fogsz küzdeni, hiszen a pánik életmentő, tehát JÓ!!!!!!!

Te a gondolkodási/lelki félreértéseid ellen küzdesz, amik indokolatlanul beindítják! És ha ,megoldottad magadban a “rejtvényt”, akkor nem lesz több indokolatlan pánikrohamod, mert nem fogsz félreértelmezni, valami korábbi traumád mintájára értelmezni egyes helyzeteket!

Egy dolgot nem szabad elfelejtened:

Mindig Te döntesz! Te, és nem pedig a pánikod! Még pánikrohamban is!!!!!!! Csak TE ezt nem fogod fel!!!

Sok sikert a holnaphoz!

Szia Zsuzsiri!

Szívesen segítek másokon. Hétfőn pl. találtam a házunk előtt egy hajléktalant, aki eszméletlenül feküdt az utcán. Na, hozzá kihívtam a mentőket és vártam, míg megérkeznek. Szegény nagyon be volt rúgva

Sok dolgot megtanultam a terápián, szívesen el is mondom, de mint ahogy a betegség, úgy a terápia is egyénre szabott. Ami nekem megoldásnak tűnik, nem biztos hogy Neked is az lesz.

Szia

Kedves Zsuzsiri!

Nagyon jó, hogy visszamész a dokihoz tanácsért. Az is jó persze, amit eddig csináltál, hogy elhagytad a gyógyszereid. Ezek azt mutatják, hogy nem adod fel! És a pániknál pont ez a jó hozzáállás! Nem fogadod el, hogy ez örökre így lesz! Nagyon jó!!! Az elhatározás megvan, csak a módszer kell még. A gyógyszer már jó kiindulópont.

Ha viszont lehetőséged van rá, akkor a gyógyszerek mellett mindenféleképpen keress meg egy terapeutát is. A neten sokan hirdetik magukat, válassz ki valakit, aki közel van hozzád és szimpatikus.  Sokféle terápia van, egy picit tájékozódj előtte, hogy szerinted Neked melyik jönne be. Én kognitív viselkedésterápiát csinálok a gyógyszer mellett – illetve csinálunk a terapeutámmal. De lehet, hogy Neked más jönne be, nem kell csüggedni. A terápia meglepően egyszerű, de egy picit időigényes. Viszont ha sikeres, akkor gyógyszer nélkül is TELJES ÉLETET tudsz majd élni. De gyakorolni kell majd néhány dolgot. Azonnali gyógyulást nem tudok ajánlani!

A neten rengeteg anyag van fönt a pánikról, annak az elméletéről. Ha ráérsz, olvasgass. Ha valamit nem értesz, akkor kérdezd meg a terapeutától/dokitól nyugodtan.

Ja, és a pánikosok rémtörténeteket mesélnek- Te is, én is. Az a gond, hogy amikor az ember fölmegy egy oldalra, akkor ezek ráömlenek, és még jobban megijed tőlük. Mindenki máshogy éli meg a pánikot, ez teljesen egyénre szabott valami. Tehát, ha találsz valami félelmeteset, akkor nem kell megijedni tőle,nem biztos, hogy Te is arra vagy érzékeny, amire a másik. Tehát csak távolságtartással.

Fontos, hogy tudd: a pánikos ki van szolgáltatva, ezért könnyen bedől mindennek. Nagyon sokan sokféle csodaszert ajánlanak a legjobb szándékkal. Varázslattal viszont nem lehet ebből kijönni – fontos, hogy megértsd magadban, hogy mi miért történik benned. Ha megértetted, akkor tudsz változtatni. Olyan terapeutához menj, akiben megbízol – ezért javaslom, hogy tájékozódj mindig!!! Én sem vagyok pszichomókus, én is jártam olyan terápiára, ami nem jött be. Célszerű pszichiáterhez menni, mert neki általános orvosi végzettsége van.

Üdv

Kedves Jocóka és Zsuzsiri!

Magam is pánikbeteg vagyok, mint szerintem sokan mások itt a fórumokon. Ja, és életem egyik mélypontján vagyok, de azt hiszem mindenki tudja ez milyen. Korábban csak gyógyszert szedtem, és csak erre hagyatkoztam. Most már pszichiáterhez is járok. A pszichterápiát javaslom Neked/Nektek is. Vagy ahogy Edike írta, ez egy lelki eredetű baj, lelki szinten kell orvosolni.

A terápia hülyeségnek tűnhet, de nem az!!! Én nagyon szkeptikus voltam, a pszichológiát kifejezetten áltudománynak gondoltam, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon is hasznos, csak meg kell találni a megfelelő terapeutát.

A pánik ui. nem olyan betegség, mint egy kanyaró vagy valami ilyesmi, amit vírus, vagy szervi elváltozás hoz létre.A pánik a legtermészetesebb az ember magatartásában: ez ment meg bennünket például, ha megtámad valaki, ha veszélyhelyzetben vagyunk. Csak időnként akkor is beindul a roham, amikor nem kéne…

Pánikban sokszor arról van szó, hogy az ember hibás alapból indul ki a gondolkodásában. Feltételezi, hogy valahol pánikot/szorongást fog kapni. Ezt nagyon el akarja kerülni  és mindent megtesz azért, hogy ne legyen rosszul. Ezért elkezdi öntudatlanul figyelni magát, szabályokat állít fel magának (itt még biztonságban vagyok, de oda már kísérő kell,  vidékre csak kísérővel stb) ÉS PONT EMIATT LESZ ROSSZUL, MERT NAGYON EL AKAR KERÜLNI VALAMIT!

PÉLDÁUL A BIZTONSÁGRA TÖREKVÉSE SORÁN AZ EMBER SZINTE BETANULJA, HOGY EGYES HELYEKEN/HELYZETEKBEN ROSSZUL LESZ. És ha abba a helyzetbe kerül, amit betanult, persze, hogy rosszul lesz, hisz megtanulta hogy ott veszély van. Az agy úgy érzékeli, hogy indokolt beindítani a pánikot, hiszen a gondolkodás azt mondja, hogy ott  tényleg veszély van. Ettől persze megerősödik az alapfeltevés, hogy egyes helyeken/helyzetekben tényleg rosszul leszek – vagyis egy ördögi körbe kerülünk.

A PÁNIKROHAMOT AZONBAN AZ ESETEK TÖBBSÉGÉBEN NEM KAPJA AZ EMBER, HANEM MAGA HOZZA LÉTRE, SAJÁT GONDOLKODÁSÁVAL!!!! Kreál magának egy helyzetet, aztán ezt megpróbálja megoldani. A mechanizmus sok esetben hasonló a nyuszikás vicchez: a nyuszika elmegy a rókához porszívót kölcsönkérni, de odafelé vezető úton teljesen belelovalja magát abba, hogy nem kapja meg, ezért leszidja a rókát azonnal, mihelyst megérkezik hozzá. A nyuszika itt logikai hibát vét (és a pánikos rengeteg ilyet csinál!!!)- hisz nem biztos, hogy nem kapja meg a porszívót, csak elhitette magával! S mivel elhitette magával, valóságnak fogta föl, és ehhez a nem megalapozott képhez igazította a reakcióját! Valami ilyesmi van a pánikban is!! Pánikroham/szorongás sokszor nincs! Csak mi hozzuk létre!! Persze ha kútba estek, akkor indokolt a pánik

Ezért célszerű elmenni pszichdokihoz.  A doki segít beazonosítani a tipikus negatív automatikus gondolatokat, amiket helyre lehet tenni. Nem egyszerű, de hatásos a terápia. És most, a mélyponton is azt vallom, hogy ki lehet ebből a bajból jönni, mert figyelem magam és basszus tényleg úgy viselkedem, úgy gondolkodom, mint ahogy a terapeuta megjósolta előre. Tényleg elkövetek hibákat a gondolkodásomban, ami eddig fel sem tűnt!

Ja, a gyógyszert pedig azért adják, mert minden gondolatnak megvan a kémiai “lenyomata”: ha gondolsz valamire, akkor meghatározott kémiai anyagok/elektromos impulzusok jönnek létre az agyadban – erre hatnak a gógyszerek. Tehát van értelmük, de sok pszichomókus csak ezt írja fel a betegnek, pedig terápia is kéne hozzá!

Tehát hajrá!!!