Egyszer már leírtam a történetem amit most nem fogok még egyszer hisz maga a történet lényegtelen mert ami számít az csak a küzdés, kitartás 18 éves korom óta vagyok,voltam pánikbeteg lassan több mint 10 éve elég sok idő volt míg rájöttem , hogy mit szeretnék és hogyan tudom magam helyre hozni én is szedtem gyógyszert de csak az elején és NEM megoldás csak elnyomás soha senki nem lesz jobban attól mert bekap 1-2 gyógyszert akiváltó ok , félelem ott marad ne maz első és nem is a második pszichológus volt az aki a társam volt az utamon végig kísért és segített nélküle nem ment volna de a döntéseket én hoztam bármennyire is féltem és rettegtem szembenézni és  újra átélni a rettegésem tárgyát és a vele járó rosszul léteket de minden egyes lépés előre vitt és sierült 1 év alatt havi 1 alkalmas terápiával ami 1 óra volt olyan dolgokat feldolgoznom és megértetnem magammal amik kiváltották a pánikomat tudtam miért félek a buszon mért rettegek 10 m -t megtenni és ha tudod az okot megtudod oldani is a helyzetet persze nem elsőre de hamar van eredmény és persze mély pont is amikor azt érzed nem megy de a következő pillanatban rájössz hogy de mert vissza akarod kapni az életed és önmagad és boldog akarsz lenne SZABAD nem adják ingyen és nehéz az út de ezt itt mindenki tudja nincs más esély mint a küzdés kitartóan és meg lesz az eredménye de a gyógyszer az sosem fog tünetmentessé tenni senkit a mi van ha??? és mi lesz ha???? sosem múlik el úgy.De ha szembe nézünk akkor lesz egy erősebb részünk aki biztos magában és érezni fogja hogy már nincs mitől félni és sikerül bevásárolni , dolgozni menni, nem fog össze esni és halál félelme sem lesz mert tudja hogy ezzt a részt már legyőzte. én már nem járok pszichológushoz max 4-5 havonta de többnyire akkor ha úgy érzem elakadtam vagy mert hiányzik mert igen hiányozhat :)) de megoldásért megyek és általában 5 perc múlva tudom is mi volt a gond. mindenkinek kívánom , hogy sikerüljön helyre jönni és olyan életet élni amire vágyik. Bárki meggyógyulhat ha mer újra élni és átélni .