Sziasztok!
Szerintem nagy összefüggés van a pánikbetegség, depresszió, szorongás között. Én még a hipochondert is ide sorolnám. Egy elkeseredett pillanatomba már magam se tudom mi bajom van:S Ember legyen a talpán aki ezeket kibogozza szerintem! De a lényeg ugyan az, szerintem nem kérünk sokat csak jól akarjuk érezni magunkat, egészségbe és biztonságba! Hányszor átgondoltam már én ezt, hogy vajon mi miért van, meg, hogy miért pont énvelem történik ez. Választ még nem kaptam a kérdéseimre, de nem is tudom kapok e valaha! Ide azért szeretek irni mert sorstársakkal van tele ez az oldal, és tudjátok miről beszélek!
Ha itthon mondanám ugyan ezt,akkor csak legyintenek! -bebeszéled magadnak -Ne gondolj rá! És hasonló válaszokat kapok! Könnyü ezt mondani, hogy ne gondoljak rá amikor érzem! Minden porcikámon érzem, mintha állandó készenlétbe kéne lenni várván a roszra! Na most! Vagy lehet, hogy most! Persze eddig sosem történt semmi komoly szerencsére! Érdekes ez. Olyan szívesen beszélgetnék hosszasan vagy akár rendszeresen is Pszichológussal is erről! Persze a közelbe véletlenül sincs, ahoz hogy ez megvalósithatő legyen ahoz meg utazni kéne sokat:S BUSZAL! A busz gondolatától is rosszul vagyok!:S Szerintem mi teljesen máshogy gondolkodunk mint mások!
Én például minden erőmmel azon vagyok, hogy éljek! És sokáig! Egészségesen! Reggel felébredek és két percnél nem kell több, hogy eszembe jussanak ezek a dolgok, és onnantól kezdve ezen gondolkodok egész nap, ez jár a fejembe. És így pont, hogy nem élek! Csak védekezni próbálok a jövő elől! Készenlétbe állok, várok!:S Jó ide irni! Szeretek ide járni, mert itt megértenek, tudjátok miről beszélek. Szivesen megismernék embereket. Szivesen beszélgetnék másokkal is hosszabban ezekről! Jó egészséget mindenkinek! Kitartás!
Üdv:Varga Csaba
Szia Csaba!
Annyira a szívemből beszélsz, hogy az nem igaz. Nálam is először az a rohadt busz volt a baj, kilométereket gyalogoltam.
Én már másodszorra élem át ezt a szörnyűséget, soha nem hittem volna, hogy újra idáig jutok. Soha. Fent van az én történetem is itt, ha gondolod olvasd el.
És jobbulást és kitartást!
Nálam is ez van ráadásul melózni ugyanugy kell,és az elso rosszullétem pont ott volt,gondolhatod…mindennap szédulok bizonytalan vagyok,félek attól hogy elájulok.
Érdekes ez a “mi betegségünk” aki benne van az egyből érti a másikat, aki nem az fel sem foghatja. És úgy látom járványként terjed, régen azt hittem egyedül vagyok, most pedig úton-útfélen találkozom a dologgal…
Itt ülök egy irodában, napi 8 órában a számítógép elött, nem szeretem a munkám, stresszes, de ha arra gondolok, hogy elmegyek, és végre a természetben oldódom fel, mi lesz másnap, lesz-e olyan munka amit képes vagyok elvégezni, amit szeretek, felvesznek-e valahova, el tudok-e indulni újra…csupa földhöz ragadt kérdés. Vagy csak tegyem amit a testem-lelkem kíván és ne gondoljak a holnapra? Minden nap ezen rágom magam, mi a legjobb nekem?
Csaba gondolom tudod miért Írtam Könyvet mert ugyannara gondoltunk így is. Szabadon emlékezetből idéztem mível nem vagyok híve az aláhuzgált idézeteket bemásolni. A predesztinációt én nem tudom elfogadni mivel minden baj és testi lelki problémát meoldhatónak vélek. Szabad akarattal születtünk csak kérdés hogy tudunk e vele élni. Végig böngésztem az 5 világvallást és nem találtam számomra megnyugtató magyarázatot. Bele kotnyeleskedtem a filozófiába és az eredmény hát kétséges. A siker vagy kudarc viszonyítás kérdése csak hajlamosak vagyunk elfelejteni. Sokszor kérünk s reménykedünk hogy megkapjuk és nem vesszük észre hogy mind két kezünk tele van. Abból használjunk és majd ha elfogy úlra feltöltődik. Estleg adjunk annak akinek ennyi sincs és nem anyagira gondolok.
Kedves Csaba!
Ugyanabbana cipőben járunk…dettó így vagyok…most is épp azon gondolkodom, hogy vajon 3. napja miért szúr a szivem…kell e egy EKG.
Tudom, hogy már rajtam nagyon eluralkodott a pánik, emellett hipohonder is vagyok. Mindentől meg “akarok” halni…
Nagyon nagyon nehezn bírom, már ténylega megőrüléstől félek.Nem tudok normális munkahelyet találni, nem merek gyereketvállalni és az énekes karrierem is megkeseríti….na meg minden percem.
Egyetértek enivel, amikor legmélyebben voltam, egyedül egy szép virág tudott megmosolyogtatni. “keep it simple” ahogy az angol mondja. Talán a legfontosabb, hogy legyen lehetőségünk az életünket a magunk tempójában élni, ez a lelki egyensúly záloga. Morzsolgass földet, szagolj virágot, ölelj fát, fuss kifulladásig, ez mind segít átvészelni a nehezét, és hosszútávú gyógyító hatása is van. Mihamarabbi gyógyulást neked!
Elektor! Az idézeted nagyon hasonlít ahoz amit én olvastam! ne foglalkozzatok a holnap gondjával hiszen nem tudod azt kicsivel sem közelebb hozni, hagyjátok meg a holnapnak.
Ez nagyon tetszik!
Én ezt olvastam!: Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Máté Evangyélioma 6. rész
Tehát igen,ez lehet ugyan az a könyv,vagy egymásból idéznek! Próbálok ennek megfelelöen élni és nem gondolkodni rajta,tudom,hogy ugysem én irányitom a dolgokat,és próbálok a pillanatnak örülni! Megfogadom a tanácsaitokat! És örülök,hogy irtok/irtatok! Azt hiszem ez a minden rosszban van valami jó!
Sziasztok!
Még sosem írtam ide, a fórumot is csak pár napja olvasom. De nagyon ismerős, amiről írtok. A pánikbetegség, szorongás, hipochondria között valóban szoros összefüggés van, és ami összeköti őket az a félelem. Sokan mondják, hogy jobb félni mint megijedni, hát nem tudom, hogy mi erről a szorongók véleménye :). Én is nagy szorongó vagyok, ami nálam gyerekkorom óta hipochondrában jelentkezik többnyire. Volt egy időszak, amikor pánikbeteg voltam, de szerencsére abból gyógyszerrel viszonylag rövid időn belül kigyógyultam. A pánikbetegség kialakulását egyébként egy viszonylag hosszabb és intenzív szorongásos időszak okozta. Azóta már attól is szorongok, hogy a túlzott szorongás miatt megint jönnek majd a pánikrohamok. Ez egy ördögi kör, de hiszem, hogy ki lehet belőle lépni. Én járok pszichológushoz, hipnózissal, fókusz terápiával próbálkozunk. Azon túl, hogy megpróbáljuk kideríteni az okokat, amik a szorongást kiváltják (túlzott megfelelési kényszer, önbizalomhiány bla-bla-bla), próbáljuk csökkenteni a szorongásos állapotot is. A pszichológusommal arra törekszünk, hogy ha nem is tudom teljesen felszámolni a szorongást, a félelmeimet kordában tudjam tartani és ne hagyjam, hogy hatalmába kerítsenek. Eléggé a munka elején vagyunk, így sok előrelépséről még nem tudok beszámolni :), de az biztos, hogy fontos a külső segítség, de alapvetően nekünk kell nagyon akarni a gyógyulást (bár szerintem ez nem feltétlenül betegség, inkább egy nehezen elviselhető állapot). Ami nekem sokat segít az a jóga. Anno a pszichiáterem is azzal bocsátott utamra, amikor leálltam a gyógyszerrel, hogy higyjem el, hogy a sport, a szex és minden olyan tevékenység, ami önfeledt örömet tud okozni, ugyanolyan hatást ér el az agyban, mint a szorongásoldó szintetikus gyógyszerek. Szóval csak hajrá és fel a fejjel!
egy szorongó optimista
Ez kétségtelen hogy így van Eni,de aki már benne van és mondjuk a körűlményeit sem tudja úgy megváltoztani ahogyan az számára ideális lenne annak meg kell tanulni együtt élni vele. Csabánál talán ott bicsaklott meg a dolog hogy túl sokat vállalt fel vagy a megfelelési kényszer hatása olyan terhet rakott rá ami az erejét meghaladta.Talán kudarcokat élt meg és egyszer rádöbbent hogy nyom nélkűl eltünhet abból a dimezióból amit mi a világunknak ismerünk. Ez félelmet gerjeszt benne amin nem lehet meglepődni hiszen mindenki fél az ismeretlentől. A félelmével sok-sok ember úgy tesz hogy hátratolja és jól ledöngöli a mélytudatába. Azt egészséges gondolatnak tartom hogy valaki élni akar ez még ösztön szinten is belénk van kódolva de az már “véresre” van kaparva ha csak ez körűl forgok nem tudván szabadúlni tőle. Az elmúlás a születésünk pillanatában létjogosúltságot nyer ez tény,de ha nem találunk magunknak hasznos éltcélt ami a mi és mások javát szolgálja akkor azt az X -időt ami nekünk kiszabatott csak vergődésnek éljük meg. Valahol olvastam a Könyvben hogy ne foglalkozzatok a holnap gondjával hiszen nem tudod azt kicsivel sem közelebb hozni, hagyjátok meg a holnapnak. Csaba te lejátszol egy filmet vagy több verziót is hogy mi lenne ha….erre akkor és ott kár energiát fordítani.Üdv. elektor.
Szia!
Én csak azt tudom, hogy a fóbiák, depresszió, pánik stb, azért alakulnak ki, mert a szervezetünk tiltakozik valami ellen. És ezen változtatni kellene. Szilveszter napján a párommal kirándulni mentünk, Egerbe. Úgy döntöttünk elmegyünk Szomolyára, hogy megnézzük a kaptárköveket. Mivel méhészcsaládba születtem, ezért nagyon érdekelt, és a párom is kiváncsi volt rá, hogy hogyan is nézhet ki. Gyönyörű látvány, de maga a kilátás is szép volt. Az első gondolatom az volt: – Szivesebben élnék itt, mint a zajos nagy városban, ahol csak a rohanás, pörgés, stressz és idegbaj van. A nagyokosok szerint fejlődni kell, mindent tökéletesre kell fejleszteni és az a jó ha mindez minél gyorsabban működik. Szerintem meg kicsit lekell ezzel állni, és visszatérni a természethez. Én így gondodlom, lehet más már másként gondolja.
Eni