26 napot adtam magamnak az életből. Lehet durván hangzik, de elegem van. Nem kicsit. Március 18.-án mindent itt hagyok, addig miden nap írni fogok, hogy mi volt velem és, hogy hogy teltek a napjaim, hogy hogy érzek..mert le kell írnom valahova, ha már elmondani nem igazán tudom senkinek…ugyanis azt tervezem, hogy úgy csinálok mindenki előtt, mintha semmi bajom sem lenne. Ez a legjobb..így nem látok majd állandóan sajnálkozó arcokat és nem fognak kérdezgetni, hogy mi a bajom ..megint..ezt utálom. A legjobban azt utálom, hogy van olyan ember, aki szerint és sajnáltatom magam..jó vicc. Majd akkor érezzék azt, amit én és utána mondják azt, hogy sajnáltatom magam, miután átmentek mindenen az életben, amin keresztül mentem. Már többen rég megölték volna magukat. Nekem is rég meg kellett volna tennem..és úgy döntöttem, hogy itt az ideje..hogy miért pont 26 nap múlva, március 18.-án? Jó kérdés…kitűztem pénteken magam elé ezt a célt, február 18.-án. Ennyi időt adok magamnak még élni, addig talán(!!!) meggondolom magam…mondjuk meggondolhatom magam azért, mert valami jó történik majd velem, ami megváltoztatja a gondolkodásom és nem leszek többé depis és majd látom az élet szép oldalát is. Lehet, hogy ez nem történik meg és ugyanolyan depis maradok, mint évek óta.

A suli szar, a jegyeimet lerontottam, itthon is szar, egyáltalán nem érzem jól magam, a pánikok nem múlnak. Próbálok magamon segíteni, mint ahogy már ezerszer próbáltam, de midnig visszaesek, de utálom magam, utálom a hangulatingadozásaim..egyik percben még tök jó kedvem van, a másikban meg minusz ezer az életkedvem, ami fizikailag is teljesen leterhel. Próbálok jó kedvű lenni, de közben elnyomom magamban az igazi érzelmeimet, ami nagyon rossz. Egy idő után ezek a kis érzelmek felhalmozódnak és kitörnek egy nagyként, aminek a vége még mélyebb depresszió, önmarcangolás, önbántás, teljes letargia és idegeség..nem mintha nem szoronganék és idegeskednék így is mindennap.

Voltam hangterápián, ami tök jó volt, jövő hónap elején is megyek majd. Hugomnak veszek egy gitárt a szülinapjára, ha már a család nem képes neki összedobni rá a pénzt..inkább többet dolgozom mostantól suli után és megadon neki, amire vágyik…egyébként nem is értem, nem drága egyáltalán (14e ft)…és erre nem képesek összedobni a pénzt..a saját családunk!! mondjuk már megszokhattuk volna..de mindegy, tőlem meg fogja kapni, mert megérdemli.

Már ott tartok, hogy nem érdekel semmi..nagy terveim voltak. Elegem lett, hogy mindenki a jövőről bezsél körülöttem és azt kérdezi mit akarok. Miért kll nekem midnen nap ezzel foglakoznoom, ezen gondolkodnom? épp elég tanulni valóm van most az érettségi miatt, elég lenne arra koncentrálnom..de nem, mellette még dolgozzak, hogy meglegyenek az alapvető dolgaim, tegyem a jókedvűt mindenkinek és csináljak úgy, mitn aki jól van..ha nem akkor meg sajnáltatom magam!!! na, ez van. Az emebrek borzalmasak. Nem ért meg senki..ezt érzem. Próbálok persze segítséget kérni beszélgetni, elmenni midnenfelé, hogy jobban érezzem magam, de valahogy mindig vissza esek egy idő után………..úgy gondolom erre nincs más megoldás. Sajnálom. Ez lesz a legjobb.

26 nap.