Kedves Sorstársaim!
Nem tudom láttátok-e a címben említett filmet. Egy fiatal (26 éves) parkinson kóros lányról szól. Romantikus film, úgyhogy lehet hogy a férfiak nem szeretik de szerintem érdemes megnézni. Volt benne egy véleményem szerint szuper megállapítás amit egy parkinson kóros sorstárs mondott.
“Legyél büszke arra hogy parkinson kóros vagy, mert ha nem vagy büszke rá, attól még az vagy.”
Én többet nem fogok szégyenkezni a betegségem miatt. Szégyellje magát az aki tudatlan és elítél pedig nem is tudja, hogy beteg vagyok nem pedig drogos vagy alkoholista.
Jobbulást Mindenkinek: Szi72
AZT n tom, de mondom majd ha +esz a unalom, RÁfanyarodok.
most lát ez 1 marha hosszú műsor [01:52:20] de mivel szerencsére flash videjó, egész kulturált méretű a file…
(DivX 3x ekkora lenne)
“fojtondugnak mhol mintanyúl?”
Hát szó, ami szó a filmben szinte az összes szereplőnél, a történet elejétől a végéig tapasztalható hyperszexualitás okát maximum találgatni lehet: tesztoszteron? Parkinson? Gyógyszer mellékhatás? állatias (nyúl) ösztönök? bla bla bla…. vagy egyszerűen ez a Merika?!
SZASZtök!
ÉN már láttam ezta filmet vmikor, mer vmi RÉMlik… N az a mejikben fojtondugnak mhol mintanyúl?
(annyira yo a zé n lehetett, mer akk jobban emléxnék rá
)
Mindensetre 2p alatt +kerestem, sőt má LE is tőtöttem; unalmas időmbe még yol jöhet…
“Ha elege van ebből a félrebeszélésből és az igazságra kíváncsi!”
Sajnálom, hogy eddig nem láttam „A szerelem és más drogok” című filmet a megjelenésekor anno 2011-ben a moziban, de most – hála “Szi72″ figyelemfelkeltő írásának – lassan 3 esztendő elteltével bepótolhattam ebbéli hiányosságomat.
“Mindennapos küzdelem ez, hogy megőrizzük emberi méltóságunkat a társadalomban, de ez csak úgy megy, ha elfogadjuk a korlátainkat!”
Sajnos nem vagyok esztéta, mégis azt gondolom ez (IS) az a film, ami mellett nem illik szó, helyesebben vélemény (nem kritika!) nélkül elmenni egy magamfajta több síkon is érintett kvázi „beavatott” férfiembernek. Írom ezt annak ellenére, hogy Jake Gyllenhal orvoslátogató-gyógyszerügynök mellett a film másik, (Parkinson kóros) főszereplője történetesen – velem ellentétben – egy hölgy (Anne Hathaway), és hogy a történet egy romantikus, amolyan két szálon futó „végén sírós” szerelmi kapcsolatot dolgoz fel.
„Ez a betegség sokkal empatikusabbá tett”
Az 1996-ban játszódó film műfajára nézve nem egészen egyértelmű a számomra. Erősen keveredik benne a drámai elemekkel átszőtt „Love Story”-s romantika (melodráma) a realista, szókimondó, szex jelenetekkel tarkított vígjátékkal; amely sokszínűség azt gondolom, egyben ki is emeli az egyszerű, langy-romantikus vagy a XXI. század kereskedelmi tv-s csatornáira oly jellemző zombikkal teli „kukkolós”, úgynevezett „való világos”, vagy „olcsó humorú” alkotások átlagából.
„Hali! Szép vagy babám! Bekapod a kobrát?”
Mind e mellett – habár nem ismerem a távoli USA sajátosságait, jellemzőit, mindennapjait –némi átfogó, valós amerikai társadalom (kór)rajzot, valamint néhol erős, jenkori rendszer kritikát is véltem felfedezni a különböző társadalmi osztályokból való mellékszereplők karakterében, viselkedésében, megjegyzéseiben, a helyszínekben, valamint nem utolsó sorban magában a történet egészének alapjaiban is.
- „Mi jár a fejedben?”
- „A pénz!”
- „Irány Chicago!”
Befejezésül azért halkan megjegyezném, annak ellenére, hogy távol élünk egymástól, nem csupán a Parkinson kór tüneteiben hasonlít az általam megismert közép európai (magyar) ember amerikai (sors)társaira. Sőt tovább megyek: néhol döbbenetes a hasonlóság! Hogy ez jó irány-e vagy sem, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.
„A depresszió! Az az igazi aranybánya!”
Egyet határozottan kijelenthetek, a film leszámítva néhány apróságot (már ami a Parkinson kór bemutatásával kapcsolatos hiányosságokat illeti) nekem nagyon elnyerte a tetszésemet! Éppen ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki esetleg még ez idáig le maradt róla, hiszen betekintést enged többek között a fiatalabb Parkinson kórban szenvedő sorstársaim,– éljenek bárhol is a Földön – és közvetlen környezetük happynek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, apró örömökkel és nehézségekkel teli életmorzsáiba.
„A hivatalban mindent figyelnek!”
BenMar
Kedves Szi72!
Gombos75 levelére írtam pár nappal ezelőtt ugyanezt, bár nem tudtam, hogy ez elhangzik a filmben.
Igaza van Balázsnak, a Parkinson-kór valóban hajlamosít a romantikára vagy még inkább az élet fontos kérdéseinek átértékelésére is.
Nagyon nagy tudást ad a Parkinson-kór, csak egy kicsit sokallom a tanulópénzt.
Persze itt nem lehet alkudni, legfeljebb lázadozni, de a büszkeségnek maradnia kell akkor is.
Üdv!
Maja1
Kedves Szi72!
“Romantikus film, úgyhogy lehet hogy a férfiak nem szeretik de szerintem érdemes megnézni.”
Tapasztalat: Parkinson kór egyik előnye, hogy romantikussá varázsolja az addig érzéketlen férfiakat is!
Kerestem a neten a teljes, először 2011-ben bemutatott filmet, de nem találtam! Tud esetleg valaki segíteni?
Előre is köszönöm!
Üdv! Balázs