Szia Panna ! Egyetértek azzal, amit irsz a depressziósokkal kapcsolatban. A beteg, ha találkozik az orvosával, és nem alakul ki egy bizalmas viszony közöttük – sajnos ritkán őszinte, és valószínűleg kimerül a találkozás a gyógyszerfelírással. Vannak azonban olyan orvosok is, akik behatóbban foglalkoznak a beteggel, segítenek, ha szükséges, de ehhez Neked is el kell tudni mondanod azt, hogy pl. milyen hatást váltott ki a gyógyszer nálad, milyen gondokkal küzdöttél meg, milyen mellékhatások jöttek ki Nálad. Sajnos egy depressziós, ha mélyponton van, ritkán tud megnyílni, és ahogy mondod, inkább feladja, nem megy vissza az orvosához, ezért lenne óriási szerepe annak, ha a családtagokat is bevonnák a terápiába. Sokszor egy kivülálló jobban látja, hogy Veled mi történik, mint saját magad. Remélhetőleg sorainkat olvassák majd orvosok is, és hamarosan arról értesülünk, hogy lehetőség lesz rá, hogy az orvos-beteg- családtag együttesen bekapcsolódik a gyógyitási folyamatba. Valójában ez már kezd némiképp megvalósulni, mivel ha az orvos Neked pszichoterápiát ír elő, pszichológushoz küld, és vele ha kellemes kontaktust tudsz kialakitani, meg tudsz nyílni, el tudod mondani, amit egyébként az orvosnak, – idő hiányában nem – és a szakember célzott kérdéseivel, tanácsaival ügyesen rátapint a lényegre, majd a pszichológus konzultál az orvossal – és Te, mint beteg, azt veszed észre, hogy anélkül, hogy elmondtad volna az orvosodnak, hogy mi bánt, tudni fogja, és eszerint folytatja a kezelésed.
Kívánom, hogy találd meg azt az orvost, pszichológust, aki komplexen látja a problémádat és segít abban, hogy jól érezd magad a világban.