Szúnyogmentes szép estét Mindenkinek! Hát persze, hogy nem szólnak hozzá, mert nincs mit hál’Istennek! Bezzeg a “hőskorban” nem győztük egymást vígasztalni, tanácsokkal ellátni. Kinek a foga hullott, ínye vérzett, bóre száradt, vagy éppen izzadság gyötörte, A sebes orrokról (kívül-belül) meg az elhullott, meggyérült frizurákról nem is beszélve. Sokunk kapott maradandó emléket kis csontkinövés formájában, vagy általános volt az izületek kisebb-nagyobb károsodása. A mai nyúlfarknyi idejú kezelést még titkolni sem nehéz, hisz nincsenek olyan mellékhatások, amik következtében több betegállomány keletkezett volna. Jópárunk ekzisztenciája is bánta a fertőzöttséget, hisz nem minden munkahely tolerálta az ilyen munkavállalót, igyekezett rövid úton megszabadulni tőlük. Velem “rendesek” voltak, eltűrték hogy egy évig betegállaományban voltam, utána jött a leszázalékolás, de úgy féltek tőlem, hogy még a gyár közelébe sem engedtek, a nálam maradt dolgokat – még a laptopot is – magamnál tarthattam. Szóval voltak sztorik….Most meg? itt vannak a csodabogyók, hamm bekap és volt vírus, nincs vírus. Hát miről fogunk itt ezek után értekezni?! Én a saját történetem alatt azért időnként beszámolok “utóéletemről”, izületeimről, májam regenerációs folyamatáról, talán jó lenne, ha más is leírna hasonlókat, hisz jópáran vagyunk, akik eléggé lepukkant állapotban vágtak bele annak idején – velem együtt – a 2-es, illetve 3-as kezelésekbe. No, ez csak egy kis szösszenet volt, melyhez hasonló jókat kívánok mindenkine (mondá Göre Gábor uram történetei befejezéseként). Üdv Mindenkinek, Museto