Az én helyzetem kicsit más, mert én nem magamról, hanem az Édesapámról írok. 2 napja tudtam meg, hogy beteg. Én úgy veszem észre, hogy ő beletörődött az állapotba, és nem akar tenni semmi, hogy jobb legyen.
Tegnap beszéltem vele telefonon. Próbáltam hatni Rá. Megmondtam neki, hogy jó lenne, ha összeszedné magát, mert az unokáinak, nem csak múlt időbe szeretnék majd mesélni, hanem szeretném, ha ő mesélne majd nekik. De ahhoz az kell, hogy fogadja el, hogy ez van sajnos, és küzdjön. Ne hagyja el magát, mert attól nem lesz jobb. Ráadásul Ő keményen cukorbeteg is.
Az interneten keresgéltem neki torna gyakorlatokat, abban bízva, hogy meg fogja csinálni. Meg kell, hogy csinálja.
Köszönöm, hogy írhattam.
Szia! Nekem van információm!!! Keress meg légyszíves.
fmatkovics@gmail.com
Kösz. Segítünk.
egy hasznos video,ami tenylegesen hozzasegit a gyogyulashoz..
http://vimeo.com/channels/biologika#27655575
http://www.ujmedicina.hu
Kedves Gabeszka!
Nem tudom hány éves az édesapád és ő mióta tudja, hogy Parkinson beteg. Akárhogyan is, nem könnyű neki. Jól teszed, hogy az unokákkal érvelsz, de ne legyél türelmetlen, nyilván nem tudja egykönnyen feldolgozni a helyzetet. Hogy cukorbeteg is az inkább előny, mint hátrány, mert megszokta a szigorú napirendet, étkezést, gyógyszerszedést stb.
A legjobb orvosság, ha érzi, hogy nem változtok meg az irányában, mert nem szánalomra van szüksége, hanem annak a tudatára, hogy nem íródott le, a szemetekben ugyanaz az ember maradt aki volt.
Ha ez megvan innen már csak idő képrdése minden
Üdv!
maja1
Én is abban a helyzetben vagyok,nekem édesanyám a Parkinsonkóros,már nagyon régóta,de sokáig nem is tudtam mi a kór,mert nem volt semmi tünete.
Pár éve ,hogy eosszabbodot,nagyon sokat szenvedtem a gyógyszer adagok kisérletezésével..Madopárt szed,hol jobb,hol nem értem mit mond,nehez jár és a pelenkázást is már rendszeresen alkalmazom.Már mindenbe beletörődtem,bár nem igazán tudtam elfogadni a betegségét,és ingerlékeny voltam vele..sajnálom,mert a lelkiismeretem ..itt van velem 6 éve,és tudom hogy mindig sietnem kell haza,mertéves izgulok,nehogy elessen stb..88 éves múlt,de nélküle nem tudom elképzelni.négy unokám van akik sokat segítenek és lelket adnak. a reményhez.
Sok szerencsét kívánok. és nem vagy egyedül..
Kedves Gabeszka! Üzenem apukádnak, hogy fel a fejjel! Sajna sokan vagyunk cukorbetegek, de a legtöbben megpróbáljuk tartani magunkat. Én például a diétát pontosan /mérve/ betartom és az időpontokat is. Szobabiciklin tornázom. és mérem a cukromat. Ha elutazunk valahova, akkor viszem magammal a kimért kaját és a vizet. Ugyhogy kell is az erösités. Ne is keseredjen el apukád, próbáljon meg egészségesen élni. Irjál máskor is, hogy mi a helyzet! Jó egészséget! Minden jót: cucika