Sziasztok! 13 éve már hogy betegvagyok és le is vagyok százalékolva. Bipoláris depresszió, colitis ulcerózával. Most váltottam orvost és ő még belevette hogy parkinson kór tünetei is vannak. Félek!!!
Kérlek segítsetek valamit hogy átvészeljem ezt az időszakot.
Két hónapja mentem újra férjhez, és a párom nem nagyon fogadja el ezt az állapotott, mit tegyek? Sokat gondolok az öngyilkoságra, már voltam öngyilkos jelölt, de 4 nap intenzíven való ellátás után megúsztam.
Válaszotokat várom!!! Katica
Szia Katica!
Csak semmi csüggedés “Van Remény”.
Ne add fel ilyen könnyen,Mert a hitnek a gondolataidnak hatalmas ereje van.
Én már csak tudom,mert nem csak ebben de sokkal közelebb a halálhoz jött a megmentés egy barátom által.Ahol nagy a baj közel a segítség is.Tehát utolsó óráimban barátom tanácsára Istenhez fordultam és Íme már öt éve hiszem hogy segít az öngyógyító gondolat.Nem tudom lehet ,hogy közhely az is lehet nincs Isten de a belső agyi gondolotak kifejlesztik a szervezet öngyógyító folyamatát.
Kiséreld meg nem veszítesz semmit legfeljebb a gyógyulásodat.Ha valamit nem tudsz fordulj ide fórumra további tanácsért.Egy két év után majd nagyon fogsz örülni az életnek,Drukk
David
Kedves Katica! Mint az agyafúrtak táborába tartozó Pk. beteg megnyugtatlak: pámikra semmi ok.Ugyanis, ha odáug romlik az állapotod, h gyógyszerrel már nem karbantartható, akkor is ott a műtét ami segít. Nem is keveset, hiszen tünetmentesített. Engem legalábbis, semmi panaszom semmi tűnetem azóta, sőt munkahelyet keresek..Azt sugallom az írásaimmal, h ne adjátok fel a műtét ott lebeg a szemetek előtt mint megváltás. Nekem az volt, főleg azok után, h az utóbbi egy évben a lakásból nem mertem kimenni, azóta viszont egyedül járok kontrollra. busszal….! Barátnőm van Budapesten és élek akár egy egészséges ember. Már csak munkát kell szereznem, ami még itt pesten sem egyszerű. A műtéttől nem kell félni..a legrosszabb 6 órát mozdulatlanul feküdni…De utána az az érzés…elmondhatatlan. Ezért ajánlom mindenkinek, akinek már a gyógyszer nem segít sőt ront az állapotán. Sok szerencsét kívánok…
Kedves Katica,
Röviden csak ennyit mondanék : << NE VESZITSD EL A FEJED, MERT AZ ÉLET MÉG SZERETNÉ MEGSIMOGATNI NÉHA >> .
és egyetlen simogatásért is érdemes élned.
Mindent meg lehet szokni ,biztos vagyok benne, a párod is egy idö után elfogadja majd a helyzetet,és segiteni fog,meglátod,ugy könnyebb. Mert a megosztott bánat fél bánat,a megosztott öröm kétszeres öröm.Probáljatok meg az ÖRÖMÖKNEK ÉLNI.
Misi
hát persze megirják a nyugtatót azt kész………mitől kóvályog az ember mint……de hogy igazából kideritsék hogy mi is a baj az nemérdekli őket!én javaslom vizsgáld át magadat alapossan.mi fáj, mi más.szinű.vagy stb……..lehet találsz valamit.vagy a tüneteid miféle betegség alapjai is lehetnek.mert lehetám hogy valami belsőszervi gond van……vagy valami más.
Most tartok a gyógyszer adag felénél és már jelentős javulás van. Azt mondta az orvos, hogy ott álljak meg az adaggal ahol nekem már komfortos. A cél, hogy minél kisebb adaggal minél jobb állapotot érjünk el. Most itt megpróbálok megállni, aztán meglátom, hogy alakul. Sajnos enyhe tünetek megjelentek a bal lábamon is, de nem hagyom magam,most erős vagyok! Lassan a férjem is látja mikor vagyok rossz passzban, így sokkal könnyebb. Ami zavar, hogy a hangulatom nagyon befolyásolja az állapotomat, de ezt meg kell szoknom.
Kedves Katica!
Egyáltalán nem biztos, hogy az orvosod felvetése beigazolódik a Parkinson kórt illetően. Ha suicidum miatt négy napot intenzív osztályon töltöttél, akkor nem egyszerűen jelölt voltál, hanem komolyan megkisérelted.
Teljesen megértem a pánik reakciót, mindenki átesik ezen, ha értesül valamilyen új betegségről. Ha van családod és vannak kötődéseid , vissza kell hogy tartsanak a következő kísérlettől. Ha colitis ulcerosával élsz több mint tíz évet, akkor már kellően fegyelmezett vagy és meg tudod oldani ezt a problémát. Csak az vész el véglegesen, amiről önként lemondasz.
Üdv!
Maja1