Kedves bagoly04. Én még nagyon kezdö vagyok ezen az oldalon. Viszont, a Te – már bocs a tegezésért – írásodat olvastam, és nagyon megkapott a beteséged leírása. Nagyon jól esett azt olvasni, hogy sikrült a humorodat megőrizni. Legalábbis én ezt is kivettem az írásodból. Olvastam már erröl a beteségröl, szóval valamennyire tisztában vagyok vele. Valóban igaz, a nevetés az gyógyszer. Ha gondolod akkor kérlek írd meg, hogy mennyi idös vagy? De csak ha nem gond. Nekem van egy fiam, ő 26-éves. Jelenleg nincs itthon, ma jön haza. A gépet Ő uralja. Én csak néha tudok itt lenni. Azért is írok még most. Ha estleg eluralkodna rajtad a betegség és szomorú lennél akkor írjál nekem és ha szeretnéd akkor irok neked valami vidámat. Ismertem egy embert, szintén ez a betegsége és nagyon megszerettem. Talán túlságosan is kötődtem hozzá és ő is. Idös a bácsi. Vesztesként kerültem ki belöle, nagyon sokat adtam magamból neki. Minden szeretetemet neki adtam. Vigyáztam, óvtam, nevettem neki, ápoltam, sirtam, és a végén én lettem beteg, de nagyon. Nos, ezt nem szabad, már tudom, tulságosan kötödni valakihez – mert mind a ketten veszteskét jövünk ki az egészböl. Nem búcsuztam, én nem szoktam bucsuzkodni, csak eljöttem. De az emléke itt van fejemben. Tehát, engem itt meg találsz. Szeretettel: Picurka.
Hihi! – hát ÉN menten BEs*rok!
yok is ám ezeka keresetlen Gréccsyy L. utánzatok, igaz-é UHU komám? mind1, a mber (fija) jobbára má’ úis csak szórakozni jár ide, hisz’ mást azt mán úccse tehet…
Kedves Bagoly04!
Élvezettel olvastam “csípős” válaszát! Örülök, hogy a megjegyzésem újabb irodalmi teljesítményre sarkallta. Megígérhetem, hogy hasonló nyelvtani hiba esetén máskor is ki fogom javítani, ha az írásában szereplő szúnyog sorsa várna is rám!
Javaslat: a szúnyog régies neve “nadály”, biztosan nem fogja eltéveszteni az írásmódot, ha későbi írásaiban használni fogja.
Sok sikert és kevés szúnyogcsípést!
Üdv!
Maja(vaslata): Jobb ma egy nadály mint holnap is a homály!
MAJAvitani szeretnék 1-et (várótermi unaloműző válasz)
Szobámban üldögélek, szomorúan kétségbe esetten, tekintetem egy – a ráhulló könnyeimtől meggyűrődött- papírlapon nyugszanak. Letargikus állapotomat jól jelzi a félhomály, mely a félig leengedett rolóm együtt érző ajándéka. Ha lett volna, a nagy csendben egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, de nem volt, csak egy szúnyog, melynek szomorú hegedülése, csak tovább rontotta a hangulatomat.
Mindenre elszántságomat jól tükrözte az alakhűségével banki pénztárosokat is rémületbe ejtő, csőre töltött vízi pisztolyom az asztalon. Még nem tudtam miképpen, de abban biztos voltam, hogy használni fogom.
Szemem újra a levélre tévedt. Nem tudtam megállni, hogy újra el ne olvassam:
„Uram! Ön utolsó írásában a nyavalya szót hibásan j-vel írta!”
Csak ennyit, és ez jobban fájt, mintha hosszas helyesírás kioktatásban részesített volna. Egyszer, – a dátumot a sírig nem felejtem el- 2004.július.3.-án délután 16 óra 12 perckor egy szösszenetemben elkövettem már ezt a hibát. Nos, a bírálómtól kaptam akkor érte hideget-meleget. Meg kellett ígérni,
hogy ez soha többé nem fog előfordulni. És most tessék, nem tudtam betartani a szavamat!
Ekkor, hirtelenül egy éles szúrást éreztem a bal kézfejemen. Odanéztem, hát a rajtam kívüli másik élőlényt, a szúnyogot pillantottam meg, amint a kiszívott véremtől Drakulaként elbágyadva élvezkedett!. Hirtelen elhatározással a jobb kezemben tartott, még nedves papírlappal halálos csapást mértem rá. Úgy az áldozat, mint a papírlap e műveletben teljesen megsemmisült. Babonás ember vagyok, és az eredményre úgy tekintettem, mintha ez a megbocsátás jele lenne.
Ekkor kapott munkalehetőséget a pisztoly, vízéből hűsítő hideget permeteztem
a viszketésre. Gondosan letöröltem a vízcseppeket a politúrozott asztallapról, nehogy jóvátehetetlen foltokat hagyjon maga után. Fölhúztam a redőnyt, mindjárt jobb kedvem lett, a szomorúság balra el! Bekapcsoltam a laptopomat, és nekiálltam megörökíteni ezt az esetemet. Hátha tanul belőle valaki:
Vigyázat, csapda! Csak hangzásra azonos a j és a ly, írásban nem!
Kedves Bagoly. Köszönöm, válaszoltá. Bizony nagyon nem jó vesztesnelk lenni. De, sajnos az élet, az már csak ilyen. Hidd el kérlek szépen,hogy nekem, is vannak sok nyavalyáim,, olyanok, amire álmomban sem gondóltam vólna. Kívánok szép napokat, és kitartást, nagyon sok szeretettel. Picurka.
Szép estét. Bocs, az elírásésrt. Üdvözlettel. Üdvözlettel. Picurka.
Kedves Bagoly04!
Nekem is nagyon tetszernek az írásaid, de a nyavalyát azt ly-nal
írják.
Üdv!
Maja1
Kedves Picurka!
Mindig nagy öröm az nekem, ha egyik-másik írásom vidámságot, jókedvet vált ki az olvasójából. Ez egyben életcélom is! Viszonylag könnyendebben,viselem a nyavajámat (ides-tova 14 éve), mert a sok fajtájából, egy kevésbé látványos lett a jutalmam. A koromról csak annyit: nem jó vesztesnek lenni! Igaz?
Köszönöm, hogy megkerestél! Szeretettel Bagoly04