Van remény azok számára is, akik a jelenleg elérhető legmodernebb kezelés hatására sem gyógyulnak meg – kezdte előadását dr. Werling Klára a Hepatitis Világnapi rendezvényen. A főorvosnő  2013-ban Amsterdamban rendezett Európai Májkutató Konferencián bemutatott, még nem törzskönyvezett, de várhatóan a jövőben sikeresen alkalmazható, jelenleg kipróbálás alatt álló készítményekről és hatóanyagokról számolt be.

A hepatitis C ellen alkalmazható gyógyszerek hatása többféle tényezőtől függ -  mondta Werling Klára. Nem mindegy, hogy az érintett miként reagált a korábbi kezelésekre vagy hogy kapott-e már egyáltalán gyógyszert. “naiv betegnek” nevezik azokat a pácienseket, akik még nem részesültek terápiában, “Relapser”-nek, vagyis visszaesőnek azokat, akik a terápia végére HCV PCR negatív, majd ismét pozitív lelettel rendelkeznek és “null-responder”-ként említik azokat az érintetteket, akiknél a kezelés 12. hetére a vírusszint nem csökkent 2 logaritmussal. (Az új szerekkel legnehezebben kezelhető betegek azok az emberek, akik a kettős kombinációs terápiára egyáltalán nem reagáltak.) Számít továbbá, hogy a kezelést igénybevevő ember szervezetében kialakult-e májcirrozis vagy sem, és az is, hogy milyen genotípusú hepatitis C vírusról van szó – Magyarországon a betegek 95 %-a G1 (egyes genotípusú) kórokozótól fertőzött, mely sajnos a legrosszabbul reagál a kezelésre – bár amint az a cikkből kiderül, az új terápiák közül sok éppen erre a genotípusra hatott jól. A Werling Klára által bemutatott készítmények a felsoroltak alapján más és más esetben hozhatnak a jövőben gyógyulást – vannak olyanok is, amelyek súlyos, más terápiára nem reagáló betegek számára alkalmazhatóak sikerrel.

Amint a hepatitis C vírus bekerül az emberi sejtbe, megválik burkától és a vírus RNS fehérjévé íródik át – magyarázta a doktornő. Az így létrejött nagy méretű fehérjemolekula gyakorlatilag hatástalan, ahhoz, hogy gondot okozzon, olyan enzimek is kellenek, amelyek felhasítják ezt a fehérjét. Így keletkeznek azok a kis méretű, a vírus magját képező fehérjék, amelyekkel a kórokozó működésbe lép. Ezt a hasítást a proteáz enzim végzi, melynek gátlása az új kezelések nagyon fontos támadáspontja.  A vírus szempontjából a másik fontos lépés, hogy RNS-e elszaporodjon és így az egyből több vírus jöjjön létre. Ennél a folyamatnál nagyon fontos szerepet játszik a Polymeráz enzim és az NS5A. Ezek gátlása szintén egy nagyon fontos támadáspontja az új terápiáknak.

A proteáz gátlók
Ebbe a csoportba tartozik a telaprevir és boceprevir, melyek 2013 májusa óta a prioritás lista alapján a magyar betegek számára is hozzáférhetőek. Az említett szerekkel kiegészített hármas kombinációs kezelések jelentősen javítják mind a kezelésben addig még nem részesült, mind a korábban sikertelenül kezelt betegek  gyógyulási esélyeit, azonban ezek a szerek sem jelentenek az esetek 100 %-ában tökéletes megoldást – az érintettek 30-40 %-a nem gyógyul meg, és ismert ezen szerek súlyos mellékhatásprofilja is.
Ezért a kutatók folytatják munkájukat, és már kipróbálás alatt vannak a második generációs proteáz gátlók, melyek közül a legtöbb vizsgálat a simeprevirrel zajlott. Ezt a gyógyszert naív, G1-es betegeknek adták hármas kombinációban. Tizenkét héten át kapták a vizsgálatban részt vevő betegek a terápiát, majd azt követően – reakciójuktól függően – 24 vagy 48 hétig folytatták a kezelést. A tizenkét hét alatt a betegek 81 %-gyógyult meg. Akiknek lelete már ekkorra negatív lett, majd 24 héten át folytatták kezelésüket, 91 %-uk meggyógyult, szemben a kettős kombinációs terápia ilyen módon mért eredményével, ami mindössze 50 %-os gyógyulást mutatott.
Ugyanezt a hármas kombinációt vizsgálták relapszer, G1-es betegeknél is, és hasonlóan jó eredményt kaptak: 79 %-ban gyógyultak meg a kipróbálásban résztvevő páciensek és a negyedik hét végére vírusmentessé váló betegek 93 %-a meggyógyult.
A kutatók jól tolerálható, hatásos készítménynek értékelték a simeprevirt, a kezelés során mérsékelt fokú szérum bilirubin szint emelkedést észleltek, de semmi egyéb jelentős laboratóriumi eltérést vagy mellékhatást nem tapasztaltak. 

A polymeráz gátlók
Ezen hatóanyagcsoport legtöbb vizsgálatban kipróbált képviselője a sofosbuvir , amelyet G1-es, G4-es, G5-ös és G6-os naív betegeknél alkalmaztak. A (hazánkban is leggyakoribb) 1-es genotípusú betegek az új gyógyszert hármas kombinációként 12 héten keresztül kapták és 89 %-uk meggyógyult. A májcirrozissal élő érintettek 80 %-a lett vírusmentes a terápia leállítása után 12 héttel is. A vizsgálatban részt vevő emberek 2 %-nál kellett mellékhatások miatt leállítani a kezelést. A leggyakoribb mellékhatások a gyengeség, a fejfájás, a hányinger és az álmatlanság voltak.
Ugyanezt a szert interferon hozzáadása nélkül is kipróbálták – a betegek sofosbuvirt és ribavirint kaptak. Ezt a gyógyszerösszetételt G2-es és G3-as vírussal fertőzött emberek körében vizsgálták 12 héten át. A 2-es genotípusú betegek 97 %-a gyógyult meg, a G3-as vírussal fertőzött betegeknél ellenben kedvezőbb hatású volt a hagyományos alkalmazás. Az interferon-mentes kezelésnek minden esetben az a legnagyobb előnye, hogy jóval kevesebb mellékhatást okoz – emelte ki Werling Klára – az interferon-mentes sofosbuvir kezelésnél mindössze 1 %-ban kellett ilyen okból kifolyólag leállítani a terápiát. (1 %-ban okozott vérszegénységet, a neutrophil számot és a trombocita számot pedig egyáltalán nem befolyásolta.), A hagyományos kettős kombinációnál 10 %-os volt ez az arány.
A simeprevirt és a sofosbuvirt már beadták engedélyeztetésre mind az amerikai, mind az európai gyógyszerügyi hatóságokhoz, így talán két évnél már nem is kell többet várni arra, hogy ezek a szerek is bővítsék a jelenlegi terápiás palettát.  

Hármas kombinációs kezelés egyéb polymeráz gátlókkal
Vizsgálták továbbá az asunaprevir nevű szert 12 és 24 hetes terápiában hármas kombinációként. Az 1-es genotípsú vírussal fertőzött betegek körében a kipróbálás során az esetek 71 %-ban eredményezett gyógyulást ez a kombináció.
A vaniprevir nevű   polymeráz gátló hármas kombinációként való kipróbálása kifejezetten rosszul kezelhető G1-es vírussal fertőzött betegek körében zajlott, akik a korábbi kezelésekre nem reagáltak és már kialakult szervezetükben a májcirrozis. A szert kétféle dózisban adták – 600 mg-ot és 300 mg-ot 24 vagy 48 héten át. A 48 hetes terápiának köszönhetően a betegek közel 77 %-a meggyógyult, holott a hagyományos kettős kombinációval kezelve az ilyen típusú betegséggel élő érintettek mindössze 14 %-a vehetett kézhez negatív leletet. 
A jelenleg még csak MK-5172  néven emlegetett szer interferonnal és ribavirinnel történő együttes adását 12 héten át valósították meg a szer hatásosságát vizsgáló kutatásban, ezt követően a kipróbálásban részt vevő naív, G1-es vírussal fertőzött, cirrozis nélkül élő betegek kettős kombinációs terápiát kaptak tovább 24 vagy 48 hétig. 96 %-uk vírusmentessé vált.

Hármas kombinációs kezelés NS5A gátlóval
Ezen hatóanyagok közül a daclatasvir  nevű szert vizsgálták eddig a legtöbbet, naív G2-es és G3-as vírussal fertőzött betegek bevonásával próbálták ki hármas kombinációban 12 és 16 héten át. A vizsgálatban részt vevő érintettek 83 %-ánál 12 hét alatt gyógyulást hozott ez a kombináció – a fennmaradó 17 %-nyi beteg számára később sem hozott eredményt.

Több támadásponton egyszerre
A legújabb vizsgálatokban már többféle támadásponton próbálnak hatni. Olyan hármas és négyes kombinációkat alkalmaznak a kutatók,  amelyekben a proteáz gátlót, a polymeráz gátlót és az NS5A gátlót együttesen adják interferonnal vagy interferon nélkül. Az egyik vizsgálatban korábbi kezelésre nem reagáló, cirrozis nélkül élő, G1-es vírussal fertőzött betegeknek 12 héten át négyes kombinációs kezelést adtak – vagyis pegilált interferon és ribavirin mellé  NS5A-gátlót és proteáz-gátlót, és a páciensek 97 %-át sikerült ily módon meggyógyítaniuk. A genetikailag kezelésre jól reagáló CC genotípust hordozó érintettek 100 %-ban meggyógyíthatóak ezzel a kombinációval a vizsgálat tanulsága szerint.
Interferon mentes kettős és hármas kombinációs kezeléseket is megvalósítottak már – daclatasvirt és sofosbuvirt adtak ribavirinnel és anélkül 24 héten át cirrozis nélkül élő, G1-es vírussal fertőzött, korábbi kezelésre nem reagáló betegek számára. A terápia végére a betegek 100 %-a meggyógyult és senki nem esett vissza a terápia leállítása után négy héttel sem fertőzött állapotába.
Az interferon-mentes négyes kombinációs kezelés során a naív, G1-es betegek két napig kaptak egy ABT-267  nevű NS5A gátlót, majd ezt követően 12 hétig emellett még ribavirint, valamint polymeráz és proteáz-gátlót, és a vizsgálatban részt vevők 83 %-a gyógyult meg. (A kisebb dózis ugyanolyan hatékony, mint a nagyobb dózis.)

Werling Klára összefoglalóan elmondta, hogy az új szerek hatékonyabbak, mint az eddig alkalmazott kombinációk, rövidebb kezelési idő alatt hoznak eredményt és kevesebb a mellékhatásuk. A legtöbb új szerre jobban reagálnak a korábbi kezelésben nem részesülő és cirrozis nélkül élő betegek, mint a null-responder, májcirrozissal élő érintettek.  Végül a VIMOR elnöke így fogalmazott: “a jövő reménykeltő, az elkövetkezendő években jelentős áttörés várható a krónikus C vírus hepatitis kezelésében!”